1. kör

„Kedves gyermekeim, ne csak szavakkal szeressük egymást! Az isteni szeretet abban mutatkozik meg, amit teszünk„. (1Jn 3:18)

Örömteli, izgalmas és szívet melengető az Igébe nézni, az írott betű mögé látni, és meglátni Jézust, akiről szól. Ahogy olvassuk az Igét, észrevesszük, hogy a törvény csak parancsolni tudott, hogy tedd ezt, ne tedd azt, ugyanakkor meglátjuk azt is, hogy az Igazságon keresztüli Kegyelem (Jézus) életre vezető irányelveket mond számunkra.
Hogyan? Szeretetével.
Annyira szeret Isten, hogy odaadta Fiát értünk, ezzel önmagát.
Mert a SZERETET nem csak mondja, hogy szeret, hanem AD.
Szól és cselekszik. Beszél és tesz.
Isten tanította népét, aztán jött és cselekedett.
Betöltötte az igazságát, hogy a bűn következménye a halál.
Meghalt helyettünk. Feltámadt, hogy velünk együtt éljen.

Amikor Krisztust tesszük életünk középpontjává azzal, hogy felismerjük és elismerjük Őt, és szemléljük az Ő dicsőségét, akkor átváltozunk az Ő Szelleme által Krisztus hasonlatosságára (2Kor 3:18).

A Krisztusi életvitel pedig MEGOSZTJA MAGÁT a többiekkel.
Nem felkínálja magát kihasználásra, hanem önként, szeretetből ad.
És ezáltal ő maga nem kevesebb lesz, hanem csak egyre több!
Mert „aki mást felüdít, maga is felüdül”🙂 (Péld 11:25)

Mit tudunk adni?
Amink van. Mosoly, jó szó, idő, közösség, ima, áldás, együttérzés, pénz, anyagi javak, tanács, karizma… vagy a karod izma:-)
Ajándékainknak, adottságainknak, jellemünk fejlődésének megfelelően.

Ahogy egyre többet és többet kapunk-veszünk át Jézusból, úgy egyre inkább Krisztus szeretete irányít és sürget bennünket (2Kor 5:15 – Károli: Krisztusnak szerelme szorongat minket. Azaz motivál, működtet, ösztönöz, mozgósít.)

Ugyanezt olvashatjuk (és élhetjük át Jézussal és Jézusban élve) az Efézus 4:15-16 alapján is.

„…az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől Őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az Ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.”

Mi EGY test vagyunk benne! Mindenki más és más, de mindenkire éppolyan szükség van!

Kapcsolódjunk hát egymáshoz – szeretetben!

Csodálatos, amikor felismerjük, hogy ahogy eddig gondolkodtunk, éltünk, az nem munkálja Isten akaratát, mi többre vagyunk elhívva, akkor kezdődik a nagy kaland, az igazi „életbe belevetem magam”. Mert tényleg bedobom magam, adom magam, ugyanakkor elindul egy vetés…
Hagyom, hogy elhaljon az önző vágyam, Krisztus szeretetében járva, más épülésére, Isten dicsőségére, és kikel egy új élet – győztes, bőséges, a problémák felett uralkodó és az emberek felé szolgáló, egymást előbbre tartó, önmagunkat és másokat is felüdítő, szóval és tettel is szerető élet!

Éljünk!
Szeressünk – szóval és tettel!
Mert Ő előbb szeretett – szóval és tettel…
Szóval…?!?

Ő önmagát ADTA, ÉRTED, hogy te is magadat ADhasd!
ÉRTED?!?

2. kör

„Kedveseim, Isten szeretetével kell szeretnünk egymást, mert ez a szeretet Istentől származik” (1Jn 4:7)

„…új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz Őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság„. (1Jn 2:8)

Szeressük egymást, szeressük egymást… Na de HOGY? Amikor Ödön mindig a tyúkszememre lép, Gizike a kákán is a csomót keresi, Samu meg egyszerűen úgy ahogy van egy furabogárnak tűnik…? Hogyan tudjam azt a bizonyos X-et vagy Y-t szeretni, mikor ő olyan…
Milyen is?
És milyen vagyok én?

Isten mikor akarata szerint Krisztusban egy testté illesztett egybe minket, ehhez is megadta a segítséget! És az Ő megoldása Isteni, természetfeletti, ingyenes megoldás! Éspedig ez:
Ő – személyválogatás nélkül – mindenkinek oda ADJA, mindenkivel megosztja MAG(j)át! A Krisztusi természetet hordozó MAGát.

Ahogy az Írás is mondja: mert Isten úgy SZERETETT (a világot, az embereket, téged és engem), hogy egyetlen Fiát ADTA!!! Hogy aki hisz a Fiúban, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3:16)
Ő nem csak szeret, hanem Ő a szeretet MAG(j)a (1Jn 4:8), Ő nemcsak ad, Ő MAG(j)át adja. Folyamatosan.

Amikor befogadod Jézus Krisztust, az Ő megváltását, Ő mag(j)át adja: az életet – bőséges, újjászületett, örökké tartó, uralkodói életet. És az abban levő reproduktív potenciált, hogy te is ugyanilyen gyümölcsöt teremj. Hogy szeress (a Szent Szellem gyümölcse pedig: szeretet Gal 5:22).

Amikor elfogadod Isten szeretetét irántad, te is megtelsz szeretettel. Áldott leszel, hogy áldás legyél!

A szeretet szellemi valóságát hitbeli döntés által tudjuk áthozni a fizikai realitásba.

Minél inkább meg vagy győződve arról a nem (biztos, hogy) látható, de létező igazságról, hogy te egy szeretett személy vagy Benne, annál inkább képes vagy továbbadni, közvetíteni ezt a szeretetet másoknak.

Minél inkább felismered, hogy Ő téged saját érdemeid nélkül – sőt azok ellenére, Krisztus érdemeiért – szeret, annál inkább képes leszel másokat érdemeik nélkül – sőt azok ellenére is, Krisztusért – szeretni. Ezt velük megosztani, magadat adni.

A mennyek királyságában amikor te adsz, nem kevesebb lesz neked, hanem több ezáltal! Ahogy a kisfiúnak, aki a két halat és öt kenyeret adta, megosztotta – Jézussal a középpontban – sem lett kevesebbje, hanem tizenkét tele kosár maradt! Ugyanígy vagy te is mikor szeretsz: szavakkal és tettekel megosztod magad Krisztus érdemeiért. Tele lesznek a kosaraid, napjaid, az életed! Az élettel betelve lépsz majd tovább… 🙂

A szeretet azonban kétirányú, adásból és elfogadásból áll. Hiába adják, ha nem fogadják, és hiába vennék, ha nem adják. Fogadd el, vedd át Isten Krisztus befejezett megváltásában megmutattott szeretetét feléd, és azt add tovább! Ha nem fogadjuk, és/vagy nem adjuk megtörjuk a szeretet-kapcsolatot. Ez rajtunk áll.

Az Atya szeretetét Jézus kegyelmén és a Szent Szellem közösségén keresztül tapasztalhatod meg.

Állítsd Jézus Kristust az életed középpontjába, erősödj meg az Ő kegyelmében [érdemek nélküli irántad való szeretetében, támogatásában, jóságában] , és élvezd, ahogy a Szent Szellem bizonyságot tesz neked/benned Róla, arról amit Ő adott neked: az ő tulajdon, dicsőséges, áldott, egészséges, sikeres, szent életét!
Ő magára vette a tiedet, hogy te az Övét éld.

Itt a fizikai világban az Ő szeretete bennünk, illetve rajtunk keresztül „tárgyiasul” meg.

„Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást” – mondja Jézus (Jn 13:35).
Nem álszent módon, nem üres udvariaskodásokkal, hanem tartalommal teli, kedves, bátorító szavakkal és tettekkel.

És amennyiben a továbbadás esetenként nehezebben menne, nagy kegyelméből Isten ad még nekünk egy további vezérelvet ehhez:

Arra tekintsünk „ami közös Benne és bennünk, hogy múlik a sötétség, és jön már a világosság!”

Igen, vannak még sötét területek bennünk, benned és bennem is, akárcsak a testvéredben. DE álljunk azzal a jóhiszeműséggel egymáshoz, azt tartsuk egymásról, hogy folyamatban van a változás, már múlik a sötétség életünk területein, egyre inkább világosabbak vagyunk, ahogy növekszik bennünk Jézus Krisztus kereszten elvégzett tökéletes és befejezett megváltásának ismerete, dicsősége, ragyogása!

Te csak légy türelemmel a testvéreddel (és magaddal is), lásd a hit szemeivel az új teremtést benne(d), és szeress szóval és tettel!

Erre pedig képesek vagyunk, mert a szeretet, Krisztus Szelleme ÉL bennünk (2Tim 1:7). Ezt kaptuk. Ezt is osztjuk meg!

Mondd ki velem együtt:
Isten Szelleme él bennem, lelkemen, testemen keresztül működik.
Élek!
Szóval, tettel: Szeretek!

Ámen

[♥]

 

 

1. kör:

„Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, DE fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad.” (Ézs 60:2)

A hívő ember nem a látható, tapasztalható, minden szinten tettenérhető negatív dolgok valóságát tagadja. Ez így hazugság lenne… Hanem a hit emberei a láthatatlanról meggyőződve hirdetik a látható dolgok alsóbbrendűségét és azok múlandóságát Jézus Krisztusban, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Hiába is növekszik a kilátástalanság, a nyomor, a céltévesztés, egyszóval a sötétség körülöttünk, Krisztust állítva az életünk középpontjába ránk bőséges élet vár, úgy egyéni, mint egyházi szinten.

Ez a kulcskérdés: Krisztus dicsősége, fénye, ragyogása, világossága van-e feletted, mert Őt emeled fel az életed középpontjába, a Dicsőség Urát teszed meg a mindennapjaid fókuszának, vagy sem?

A növekvő, mindent elborító, előretörő sötétséggel szembeni személyes boldogulásunk ezen áll vagy bukik. Az egyház megkerülhetetlen dicsősége, ragyogása, világossága szintén ezen múlik. A sötétséggel ne is foglalkozz! Azon nincs látnivaló…

Jézus személyébe, megváltásába (és annak előképébe), valamint dicsőségébe [ragyogásába, világosságába] vetett hit által, kegyelemből, a nyomuló gonoszság és sötétség ellenére sikerült Nóénak kiemelkednie, kiragyognia a kortársai, nemzedéke közül, ezzel többed magával egyedüliként az új nap, új kezdet tanúja lett. Hasonlóan emelkedett ki József is a börtönből, és ült Egyiptom miniszteri trónjára. Dávidnak is a napot kitakaró Góliát „halál árnyékának” helyéről, Krisztus legyőzhetetlen dicsőségét szem előtt tartva sikerült a siker addig ismeretlen magasságaiba lépnie. Dánielnek az oroszlánokkal teli fekete lyukból emelkedett fel a „csillaga” a megdicsőülésbe…

Jézus dicsőséges személyének ragyogását sátán sem a pusztai megkísértés alkalmával, sem máskor nem tudta a befolyása alá vonni. Hiába is csaptak le természetfeletti módon úgy a felkorbácsolt tömegindulatok Názáretben, mint a hullámok az éjszakai hajóuton a Genezáreti-tavon, ezek sem birták maguk alá gyűrni a Világ Világosságát. Hiába jött volna a római elit katonaság különítménye a Getsemáné kertjébe a Názáreti Jézus befogására, ha a Vagyok nem adja át magát önként az éppen a földről feltápászkodó katonáknak, akkor soha nem tudták volna elfogni. DE még a sötétség legsötétebb gödre, a pokol (seol/hadész) és a halál sem tudták Őt, a Dicsőség Királyát az uralmuk alá hajtani.

„Mert Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága [mindazoknak az imént említett embereknek, Isten Igéje=Jézus Krisztus volt a világossága. A felemelkedésüknek, áttörésüknek, sikerüknek kizárólag Ő volt a záloga és garanciája].

A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be [nem bírta befogadni, befolyásolni, bekebelezni, maga alá gyűrni, uralma alá hajtani].” (Jn 1:4-5)

Lehetetlen vállakozás a sötétség és birodalma számára, hogy a Világosságot legyőzze!

Nincs az a sötétség, nyomor, kilátástalanság, vihar, ítéletidő a te életedben, környezetedben sem, mely képes lenne uralma alá hajtani a RAGYOGÁS Urát. Csak emlékezz vissza János [jelentése = kegyelem] miként látja Jézust a Jelenések [=lelepleződés, feltárulkozás] könyvének első fejezetében: a lábszárától, a szeme fényéig, a ruháján át a hajáig, mindene fényes, ragyogó és világos. Sőt, Ő az aki az egyház 7 csillagát is a kezében tartja…

Erősítsd meg a szíved az ÚR irántad való szerető, ragaszkodó, támogató jóságában, kedvességében, kegyelmében, mert „az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív…!” (Zsid 13:9)!

Ő helyetted és érted beállt a nyomor, a kín és szenvedés, a déli elsötétedés, kilátástalanság és teljes elvetettség, szegénység, betegség helyére, hogy te feletted, mindig ott ragyogjon az ÚR befejezett megváltásának a dicsősége.

Lásd, és helyezd középpontba a Megváltót az életedben!

Így felőled növekedhet a sötétség, de téged és a hozzád hasonlókból álló kihívott szentek közösségét (=egyház) nem tudja uralma alá hajtani.

KELJ FEL, TÜNDÖKÖLJ, MERT ELJÖTT VILÁGOSSÁGOD, RÁD RAGYOGOTT AZ ÚR DICSŐSÉGE! (Ézs 60:1)

 

2. kör:

„Íme, megteszem velük, hogy eljöjjenek, és leboruljanak a te lábad előtt, és MEGTUDJÁK, HOGY ÉN SZERETLEK TÉGED.” (Jel 3:9b)

Az utolsó időben a sötétség egyre inkább növekszik, DE téged, aki Krisztust tartod az életed középpontjában Miatta nem tud maga alá gyűrni.

Mert… Ő a világ Világossága! Ő a dicsőség URa! Ő ragyog feletted!

Az utolsó idők DICSŐSÉGES, ragyogó, kiemelkedő egyháza nem a mennyből pottyan a földre, hanem belőled és belőlem, a Krisztus dicsőséges személyét és befejezett megváltását a középpontban tartó emberekből áll, azok egységes közössége. Te és én vagyunk a dicsőséges egyház… Amilyen látásod van magadról Krisztusban, olyan lesz az egyházról is, és fordítva, amilyen a látásod az utolsó idők egyházáról, olyan lesz saját magadról is. Az egyház ugyanis az azt alkotó emberek közössége. A dicsőséges egyházban lásd magad, mint ragyogásának, világosságának egyik hordozója és annak élvezője!

Ha mégsem így látod magad, akkor problémák vannak a látásoddal. Lehet azt mondod, hogy te (és így egyben az egyház is) senki vagy ahhoz képest, amilyen a korai egyház volt… Vissza kellene térni az apostoli gyülekezethez… „Az ó bor jobb…” (Lk 5:39)
DE állj csak meg egy pillanatra, és lásd meg mit mond az Ige rólad, mint az utolsó idők egyházáról, annak ellenére, hogy fiatalabb és kisebb vagy, illetve gyengébbnek és érdemtelenebbnek tűnhetsz, mint a „régi, dicső szép idők”. Mert a lényeg nem azon múlik, hogy te ki vagy, hanem hogy kiben hiszel. Miben látod – pontosan a fiatalságod, kisebbséged, gyengeséged, érdemtelenséged miatt – a boldogulásodnak, sikerességednek, életben való előrejutásodnak ez egyetlen lehetőségét.

A fiatalabb, gyengébb Ábel a bárányáldozat (Golgotai Bárány előképe) miatt beelőzte az idősebb, erősebb Káint. Ugyanígy a később érkező Izsák egyszerűen elhúzott Izmáel mellett, és ő lett az ígéret örököse. Az érdemtelen és fiatalabb Jákob a kecskegidák bőrének az elfedezése alatt „elhappolta” az elsőszülöttségi áldást bátyja Ézsaú elől. Benjámin, a legfiatalabb a Józseftől [Jézus előképe] kapott kegyelem révén messze nagyobb dicsőségben részesült a többi 10 testvérénél. Efraim, a fiatalabb a KERESZT(be tett kezek) miatt részesült a nagyobb áldásban bátyja Manassé helyett… Folytassam még? 🙂 Vagy ennyi tanú elég, hogy észrevedd az Isteni mintát: kegyelemből, Krisztusban (az Ő előképeibe, megváltásába, személyébe vetett hit miatt) nagyobb a dicsősége a kisebbnek, későbbinek, gyengébbnek! NEKED!

Ugyanez igaz az egyházkorszakokra is! Ezek közül két korszak jelentős:

1) az „azután„-i (Joel 3:1), korai, tavaszi eső, vagyis apostoli egyház

2) „az utolsó időkben„-i (ApCsel 2:17) késői, őszi eső, vagyis utolsó idők egyháza

Az 1) egy csecsemő egyház, míg a 2) a Bárány mennyasszonya. Jézus első eljövetelével a tavaszi 4 ünnep beteljesedett, az utolsó 3 őszi ünnep a második eljövetelével fog beteljesedni, de előtte a mennyasszonynak dicsőségbe, ragyogásba, csillogásba kell öltöznie… Most van ennek itt az ideje, és te vagy ennek a HORDOZÓJA és ÉLVEZŐJE.

Láss és higgy: a későbbié a nagyobb dicsőség!

„Ki van köztetek olyan, aki még látta ezt a templomot [salamoni] régi dicsőségében? És milyennek látjátok most [zorubábeli]? Ugye, szerintetek ez semmit sem ér ahhoz képest?… Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a [későbbi] házat pedig megtölTÖM dicsőséggel – mondja a Seregek URa. Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek URa, és ezen a helyen békességet [shalom = jólétet, bőséget] adOK!” (Hagg 2:3,7,9).

„Mert Isten SZÁMUNKRA [a későbbieknek] valami különbről gondoskodOTT, és azt akarta, hogy ők [az előttünk járó hithősők] ne nélkülünk jussanak el [Krisztus dicsőségének] a teljességre.” (Zsid 11:40)

Tehát, Krisztusban mindig csak JOBB JÖN!

„Mi pedig valamennyien [mindannyian, a korábbiak is és a későbbiek is] az Ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre [kegyelmet kegyelemmel tetézve, azaz hatványozva, aminek exponenciális növekedés az eredménye].” (Jn 1:16)

„Így állítJA maga elé az [utolsó idők beli] egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen.” (Ef 5:27)

Igazi, felékesített menyasszony…

Ez a „filadelfiai gyülekezet„!

„Bár kevés erőd van, mégis megtartottad az Én Igémet, és nem tagadtad meg az Én nevemet [az Ő neve Krisztus Jézus, a Dicsőség URa]… (Jel 3:7-13)

Ez vagy te! A „Vőlegényünk” pedig az, aki mindezt elvégzi, „megtölti”, „ad”, „gondoskodik”, és bebizonyítja, demonstrálja, hogy mennyire szeret bennünket: Ő a végére tartogatja a JÓ BORt! (Jn 2:10-11) 🙂

Az Újszövetség teljes, különleges áldásának a pohara, a dicsőség serlege neked és e mostani időkre lett tartogatva!

Vedd és idd!

[♥]

 

1. kör:

„Legyen kegyelmes hozzád [adja neked kegyelmét, ki nem érdemelt támogatását, irántad való jóindulatát, kedvességét, javait] az Isten, fiam!” (1Móz 43:29b)

A Bibliában a neveknek nagy jelentősége van. Az Ige a nevekkel fejezi ki valaminek, valakinek a természetét, jelentőségét, életpályáját. Jézus pl. Yeshua (YHVH [=Isten] a szabadítás, a YHVH=vagyok, voltam, leszek), vagyis „Voltam, Vagyok, Leszek a szabadítás/od/otok. Ilyen a mi URunk!:-)

Mikor Jákób szeretett felesége, Ráhel a második fiát hozza a világra – mielőtt belehal a szülés által elszenvedett fájdalomba, gyötrelembe és végkimerültségbe – még utolsó leheletével elnevezi az éppen most született fiát Benoninak (ki hinné, hogy a jelentése = fájdalom, kimerültség, nyomorúság fia). És igazából ennyi, amit a most született fiú „saját maga érdemei” alapján érdemel! Semmi mást nem okozott az anyjának, csupán 9 hónapnyi „terhességet”, fájdalmat, gyötrődést és végkimerültséget… Így a saját „eddigi” teljesítménye alapján az éppen csak hogy elkezdett egész hátralevő életpályájára ennyit is érdemel.

Ahogy Benoni, úgy mi mindannyian a fájdalom, gyötrelem és a nyomorúság fiainak születünk, hogy végül a végkimerültségbe pusztuljunk bele. Ez az, amibe az eredenően bűnös „anya”természet szül. Valamint a „névadással” az életutunkat is erre determinálja.

DE!!!
(Annyira szeretem a Bibliának ezeket a „de”-jeit, amik a szomorú realitásba képesek reményt, hitet és ÉLETet hozni:-))

Lássuk akkor:
DE az apja Benjáminnak nevezte el/át a világra jöttet!
(Sztorit lásd a 1Móz 35:16-20-ban).

Mielőtt megnéznénk, hogy mit is jelent a név, és hogy így egyszersmind milyen természettel és életpályával is áldja meg az apja a gyereket gondoljunk csak bele a valós szituációba.
Mi is történik a sztoriban?

Jákob legkedvesebb, legszeretettebb felesége, akiért képes volt 14 évet dolgozni, akiről azonban kiderült, hogy meddő, de végül mégis fogant most mégis az életével fizet, a tulajdon életét adja azért, hogy ez a fiú világra jöjjön. Egy nagyon megindító, igazán szívszorító nagy szerelmi tragédiának vagyunk a szemtanúi…

De ekkor valami történik, mert ahelyett, hogy a szerető férj tiszteletben tartsa meghaló szerelmes szövetségesének utólsó szavait (a gyerek elnevezését), tulajdonképpeni végrendeletét, szembeszáll azzal!!! Sőt, most először nevezi el az apa a gyermeket (mind a 11 másik testvér esetében az anyák nevezték el a fiúkat).

A már nevével/ben elátkozott fiúval sem érdemei alapján bánik az apa. Nem haragszik rá, mert elvette tőle a legdrágábbat (Ráhelt), és nem tetézi a büntetését, hanem egy teljesen új nevet ad neki: LEGYEN BENJÁMIN! 😀

A Benjámin jelentése = a jobb kezem fia, vagy a jobb rész, hely, pozíció fia! A jobb kéz a hatalom, a tekintély, az erő, az uralkodás helye, ahogy a jobb rész is a kiemelkedésről beszél…

Mi is történik itt valójában?!

A Ráhel név jelentése = BÁRÁNY…

Az Apa (Isten) az általa leginkább szeretettnek a halála árán, a Bárány [Ráhel] halála árán csak azért is új természettel áldja meg a jövevényt. Azt, aki érdemei, saját igazsága alapján csupán Benoni lenne (a fájdalom, gyötrődés, nyomorúság és végkimerülés fia), DE ki nem érdemelt módon, a legdrágábbja halála árán is egy új természetet és új, megkerülhetetlen, központi jelentőségű ÉLETpályát kap.

A Golgotai Bárány halálában ez a te életpályád!:-)

Ki nem érdemelt ÚJ TERMÉSZET, nyomorúság helyett JÓ HELY, kimerültség helyett bőséges ÉLET!

 

2. kör:

„Benjáminra ezt mondta: Az ÚR szerelmese ő [♥], biztonságban lakik nála, oltalmazza őt mindenkor; hegyhátai között lakik„. (5Móz 33:12)

Amint az Jákob, Ráhel és Benjámin történetébe is bele van rejtve: Mennyei Apukánk legértékesebbje, leginkább szeretettje [Jézus Krisztus] halála árán van neked életed, de Ő mégse vet el emiatt, hanem inkább megáld téged!

(~Ráhel, a leginkább szeretett – akinek a neve „bárányt” jelent – halálába került a legkisebb fiú élete, az Apja mégis a „nyomorúság, fájdalom, kimerültség fiát” a „jobb kéz/jó rész fiának” nevezi át, új természettel áldva meg Benjámint ezzel!)

Nézzük meg, hogy hogyan is működik ez az áldás Benjámin életében:

1. József [~Jézus előképe] a tíz testvér [~törvény] életének zálogát Benjámintól [~utolsó idők egyháza] teszi függővé  (1Móz 41:18-20)
2. Jákob/az Apa semmi áron nem hajlandó megválni Benjámintól (1Móz 42:38-43:14)
3. József mikor találkozik Benjáminnal, megáldja: Isten kegyelme legyen veled (1Móz 43:29b)
4. József Benjámin miatt vezetteti be a saját házába, és vendégelteti meg a tíz testvért is (1Móz 43:16)
5. József asztaláról kapják a kenyeret (lechem) és bort, amitől megmámorosodnak, de Benjámin 5x nagyobb adagot kap (1Móz 43:31-34)
6. Benjámin az, akinek a gabonás zsákjába kerül József „jós” serlege (az uralkodás és kijelentés záloga) (1Móz 44)
7. Benjámin a többi tíz testvérhez képest 5x annyi ruhát kap, ráadásul még 300 ezüstöt is

És generációkon átívelően:

a) Jákob áldásában: Benjámin ragadozó farkas (csúcsragadozó), reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt (vagyis áldott és áldás másoknak) (1Móz 49:27)

b) Mózes áldásában: Benjámin az ÚR szerelmese, biztonságban lakik Nála, oltalmazza őt mindenkor (5Móz 33:12)

c) Benjámin része az Igéret földjének a legjava, a közepe, Jeruzsálemmel (az uralkodás és shalom-jóléttel) együtt

d) Saul, Izráel Istentől kapott első királya Benjámin törzséből való (sajnos ő eljátssza ezt, pedig Isten megerősítette volna a trónját örökre) (1Sám 9:1, 13:13)

e) Saulból Pállá lett apostol, az ÚSZ 3/4-ének szerzője, a „kegyelemből, hit által” hirdetője Benjámin törzséből való (Róm 11:1, Fil 3:5-7)

Nem semmi egy lista! De mitt is tett Benjámin mindezért?

SEMMIT!!! Ráhel halálakor az Apja, az Ő ki nem érdemelt szeretetéből ÚJ NEVET, új természetet és életet adott neki – ennyit.

Új neved van Krisztusban: BENJÁMINI NEMZEDÉK!

Az ÚR szerelmese! Ő védelmez téged, és 5x-ös [~kegyelem] áldásban járat téged a törvényi testvérekhez képest!

[♥]

 

1. kör:

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki Énbennem marad, és Én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni [Jézus]”. (Jn 15:5)

Nélkülem SEMMIT nem tudtok cselekedni, mondja Jézus. Ez így egy igen sarkos, abszurdnak ható állítás, nemde?!

A Bibliában a semmi és a minden nem csak mennyiségi, hanem minőségi kategóriák is. Jézus nélkül – értsd: anélkül, hogy Őt (az Ő csodálatos személyét, befejezett megváltását, tökéletes dicsőségét) a középpontba helyezzük – nem tudunk semmi olyat cselekedni, aminek jelentősége, maradandó értéke van. Nélküle minden hiábavaló, felesleges, értéktelen, attól függetlenül, hogy erkölcsi, morális alapon az adott dolog még lehet akár „jó” is. 

A Zsidók 6:2-ben a halott cselekedetekből való megtérésről szól az Ige. A HALOTT cselekedetek azok, amikből kimarad Jézus, aminek nem Ő a középpontja, hanem mi saját magunk (önző ambícióink, bizonyítási kényszerünk, önmegvalósításunk, önigazságunk, láthatóban való bizalmunk, testi vágyaink, félelemből, türelmetlenségből, gyávaságból, kapzsiságból motivált tetteink…).

Ezeknek a megcselekvésével a HALÁLT munkáljuk, minden egyes tettel ezt bontakoztatjuk ki. Pár példa, akik Krisztus teljeskörű megváltása, segítsége és kiszolgálása helyett maguk akartak magukon segíteni: Káin (saját módszerrel), Nimród (Isten Igéjével szembeni lázadással), Lót (láthatókon alapuló választással), Abrám Hágárral (testi, természetes erőben bízva), Bálám (önző, korrupt motivációból), Ákán (meglátni és megkívánni, birtoklási vágyból), Saul (félelemtől, türelmetlenségtől vezérelten), Júdás (kapzsiságtól elvakultan), Anániás és Szafira (sátáni/démoni hazugságtól eltévelyedve). Végeredményben mind kiteljesedett, szörnyű halálba torkolltak…

Így és ezekhez hasonlóan „NEM TENNI!” 

Igyekezzünk inkább a NYUGALOMBA bemenni! DE a nyugalom NEM jelent totális passzivitást, zsibbadást, apátiát. Pontosan ez ellenkezője: ELEVENSÉGET, aktív nyugalmat, Krisztus központú HITcselekedeteket jelent! 

Az Efézusi levélben a halott cselekedetek ellenkezőjét látjuk: Isten által számunkra Krisztusban előre elkészített jó cselekedetek várnak ránk. Ezek ÉLŐ cselekedetek, melyeket HITBŐL csinálsz, ezzel helyet készítve Krisztus befejezett megváltásának a kiteljesedésére az életedben. A Krisztusban előre elkészített jó cselekedetek szüntelen örömmel jármak. Ez egy könnyű és boldogító iga a megfáradtaknak és megterhelteknek, akik végsősoron ráeszméltek, hogy Nélküle hiába kelnek korán és feksznek későn, csak izzadsággal szerzett kenyeret esznek.

„TENNI”, ahogy Ábel az áldozatot bemutatta, ahogy Nóé a bárkát építette, ahogyÁbrahám Sárával Izsákot nemzette, ahogy József a megoldásokat tálalta, ahogy Dávidelhívását betöltötte, ahogy Dániel karrierjét építette, ahogy Simon Péter, Iker Tamás, Nátánael, Zebedeus két fia és még kettő a tanítványok közül a 153 nagy halat kifogta!

Az élő cselekedetek egyre inkább az ÉLET kibontakozását, kiáradását, gyarapodását szolgálják, a Jézus által kinyitott ajtókon, előre elkészített lehetőségeken bátran bemegyünk, dicsőségből dicsőségbe haladunk, míg elérjük az Ő teljességét.

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk„. (Ef 2:8-10)

Élj! 

Mert rádfér.

Mert (Ő) rád vár…

2. kör:

„Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az.” (2Kor 1:21)

„Nem emelek kezet az ÚR fölkentje ellen„. (1Sám 24:7)

Dávid (a szeretett:-)) – aki Krisztus Szellemének a szószólója volt – mondja azt az őt halálra kerestető Saul „potenciális sírjánál”, hogy nem emel kezet az ÚR felkentjére. Nem „hajlandó” segíteni magán! 

És milyen igaza van, hogy megkíméli a testi, „segíts magadon, és Isten is megsegít” hozzáállású király életét. Hiszen ő Isten felkentje… Vagy mégsem?!?

[1Sám 10-től találod a sztorit]

Hogy megkíméli az üldözője életét abban igaza is van. DE! Ekkor, mikor ez az incidens játszódik Saul már nem Isten felkentje. Hanem épp ellenkezőleg, maga Dávid az!:-D Sámuel a saját kezével kente fel a társai/testvérei fölé őt… még úgy is, hogy az apja, Isai még el is feledkezett a legkisebb fiáról, meg sem hívták a családi házibuliba a „szeretett” gyereket, aki a láthatatlanon innen minden volt csak „szeretett” nem. Inkább senkiházi, kámforember, lényegtelen, egyremegy, kutyaütő alak, de Isten egészen másképp látja őt. Színrelépése előtt Isten már régen úgy nyilatkozik róla, hogy megtalálta azt, aki az Ő szíve szerint való. És nem is akármire kereste, sőt nem is akárki helyébe: Saul helyébe, királlyá, Isten felkentjévé!

Saul gazdag családból származott, és egy fejjel kiemelkedett az egész nép közül, vagyis ő volt az az ember, akinek természetes, testi szinten megvoltak az eszközei a TENNI-re. De sajnos a természetfeletti kihívásokkal szemben, mint pl. Isten kemény nyakú népének kormányzásával, vagy az óriás Góliát legyőzésével, vagy a támadásra kész filiszteusok seregeivel már befarcolt. Mivel nem Krisztust tartotta a fokuszában, hanem a láthatókra, saját magára, a testi, földi, emberi, legvégül – az endori halottidéző esetével – pedig már démoni megoldásokra tekintett, így képtelen volt a Krisztusban előre elkészített jó cselekedeteket TENNI… ÉLNI! Csupán a NEM TENNI-re futotta(elbújni a királyválasztáson, Sámuel helyett bemutatni az áldozatot, megkímélni amálékot, megtartani a kiirtani valókból, üldözni az ÚR felkentjét, stb.), szörnyű halált HALNI.

Igen jól olvastad: Saul volt az, aki mindenáron kezet akart emelni az ÚR felkentjére. Ugyanis, mikor Sámuel királlyá kente Dávidot, a szeretettet, Isten szíve szerint való embert, a következőkben azt olvassuk, hogy „viszont Saultól eltávozott az ÚR Szelleme, és rossz szellem kezdte el gyötörni.” (1Sám 16:14) Ennyi (még úgy is, hogy ezután még jó pár évig Saul regnált). Innentől kezdve nem Saul, hanem Dávid az ÚR felkentje, mert a Szent Szellem Krisztus természetfeletti dicsőséges személyéről, és befejezett megváltásáról tesz bizonyságot, és nem emberek természetes, testi, önös ambíciói mellett. Saul pedig ilyen volt. Aki pedig Kriszutban van, azt maga az Isten keni fel… 

„Szeretett”, te vagy ez!

De honnan veszük azt, hogy Dávid az ÚRra tekintett?

Így szól az Ige: ‘Mert ezt mondja róla Dávid: „Láttam az Urat magam előtt MINDENKOR, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak.”‘ (ApCsel 2:25) Hát innen 🙂 És mindez a gyakorlatban pl.: „Én a seregek URának a nevében megyek ellened. […] Dávid tehát ERŐSEBB volt a filiszteusnál.” (1Sám 17:45-47, 50). Vagyis kinek a nevében megy Dávid és veszi le az óriás Góliát fejét? Hát az ÚR nevében, aki maga Jézus Krisztus! Vagyis ki az, akin keresztül a Szent Szellem Krisztust meg tudja dicsőíteni, Saul vagy Dávid?! Ki akkor a ténylegesen felkent, és az, akin keresztül hatalmas erőkkel működik a Szellem (Gal 3:5)?

És akkor – ha nem is tudatosan, hanem Krisztus Szelleme által prófétálva – kire nem akar Dávid kezet emelni, azaz NEM TENNI?

Pontosan, saját magára, arra, aki Krisztus dicsőségének a hordozója. És hogy meglegyen a 2-3 tanú, ami hitelesít minden bizonyságtevést olvassuk el a 25. és 26. fejezeteket.

„Most pedig, uram, az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy az ÚR az, aki visszatartott téged a vérontástól, és attól, hogy magad segíts magadon” (25:26) – mondja Abigail. De figyeld csak meg, hogy az ÚR MÁR (azaz a múltban) „visszatartotta” a vérontástól, és attól, hogy Dávid magán segítsen… Mikor a történet szerint még csak most van úton, hogy megbosszúlja Nábál arcátlanságát, és így fut össze Nábál feleségével. Vagyis Abigailnak ez a beszéde nem a férjéről szól igazából… Ahogy a 26. fejezet sem, mikor Dávid megkíméli Saul életét azáltal, hogy újból „nem emel kezet az ÚR felkentjére”…

Halott, nem hitből fakadó, természetes, testi cselekedetekkel, magunkon való segítéssel az ÚR felkentjére emelnél kezet. NE TEDD!!! 

AKI MAGA SEGÍT MAGÁN valójában Isten felkentjére, KRISZTUSRA, és az abban való kiteljesedett, boldog, a Golgotán befejezett ÉLETére emel kezet, mert/(azzal, hogy)nem hiszi el, hogy Jézus megváltása elégséges… 

Hidd el, Krisztustban minden ELVÉGEZTETETT, LE VAN RENDEZVE!!! Nincs mit hozzá tenni, nincs mit elvenni, tökéletes… 

És te Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtettél, amelyeket előre elkészített Isten, aki fel is kent, vagyis alkalmassá tett, hogy azokban ÉLJ.

Krisztust a középpontba TENNI!!! 🙂

ÉLNI!

[♥]

1. kör:

„Az ÚR így beszélt Mózeshez: Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak akarok adni. Mindegyik ősi törzsből egy férfit küldjetek, csupa tekintélyes embert. Mózes elküldte őket a Párán-pusztából az ÚR parancsa szerint. Valamennyien főemberek voltak Izráelben”. (4Móz 13:1-3; ajánlott: 4Móz 13-14)

Isten maga volt az, aki kiküldette a kémeket az Ígéret Földjére. Miért, talán nem tudta jól, hogy mi van ott? Talán nem tudta pontosan, hogy milyen az a föld, az az ígéret, amit Izrael fiainak akar adni? Dehogynem! Mégis, Ő mondja, hogy menjenek, és kémleljék ki az ígéretet! Figyeld meg, hogy nem is akárkit küld, hanem a legtekintélyesebb, legelőkelőbb embereket, a „felső tizenkettőt” küldi el!

Nyilvánvalóan egy teszt ez. Teszt, hogy láthatókra vagy a láthatatlanra tekintenek. Hogya maguk erejére, a maguk képességeire vagy az Úrra, az Ő erejére és szaváratekintenek. Teszt, hogy vajon ismerik-e, és helyesen látják-e Istent…

És te mire tekintesz: a magad potenciáljára, a te képességeidre vagy képtelenségedre, ate erődre vagy erőtlenségedre, a te csinálásodra, a te szentségedre, a te (ön)igazságodraVAGY az ÚRra, az ÚR szeretetére, az Ő szavára, hűségére, megígért ki nem érdemelt támogatására, jóságára, kegyelmére és igazságára (=Jézus Krisztusra)?!

Avagy ki van nálad a középpontban: Jézus Krisztus vagy te magad?

Amikor visszatérnek, a 12-ből 10-en elbukják a tesztet, magukra tekintenek, és emiatt elvesztik az ígéreteket. Hiába ők a legpotensebbek az egész nép közül – ha valakinek, akkor nekik sikerülhetne ugye -, de Isten természetfeletti ígéreteit saját erejéből senki sem veheti be…

Helyesen mérik fel, hogy természetfeletti az áldás a földön (tej és méz és óriási gyümölcsök), és azt is, hogy természetfeletti az ellenállás is Isten ígéreteivel szemben (óriások lakják a földet), de azt már nem ismerik fel, hogy a természetfeletti ígéretek bevételéhez Isten természetfeletti megoldást kínál a természetfeletti ellenállással szemben!

„Elbeszélésükben ezt mondták: Elmentünk arra a földre, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse! De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott! Bár Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele, de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk. És rossz hírét terjesztették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll. Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk„. (4Móz 13:27-33)

És te hogyan beszélsz Isten ígéreteiről? A 10 kém [a törvény száma] azt kapta, amit szájával megvallott: nem ment be az Ígéret Földjére.

És te hogy látod magadat és a Te Istenedet? A 10 legelőkelőbb törzsfőnök magát látta, sáskaként, az ÚRra pedig nem tekintett, csak a látható ellenségre. Ennek eredményeképpen az ellenség is sáskaként látta őket.

Nem kell csodálkoznunk azon, hogy amikor a vezetők befarcoltak, a nép is követte őket ebben…

„Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel. Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában![~”Bárcsak meg sem tértem volna, vagy jönne már el az Úr, és ragadna most és itt el magával végre!„…] Miért akar bevinni minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba? [~„Nem volna jobb visszatérni a világba?„…] Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba! (4Móz 14:1-4)

„DE Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kikémlelői között voltak, megszaggatták ruhájukat, és ezt mondták Izráel fiai egész közösségének: A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó föld. Ha az ÚR kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet. Csak az ÚR ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az ÚR velünk van!” (4Móz 14:6-9)

DE Józsué és Káléb nem magára tekintett, hanem az ÚRra! Arra, hogy az ÚR kedveli, szereti őket, és velük van! Ezért azt vallották meg, hogy képesek, és jól is laktak megvallásukkal: egyedül ők ketten vették birtokba ebből a nemzedékből az ígéretet! Ők az ÚRra, az Ő ki nem érdemelt és ki nem érdemelhető támogatására tekintettek, és ezért eledelnek látták az ellenséget!

HA AZ ÚR KEDVEL BENNÜNKET…, nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet. Az eredeti héberben a KEDVEL szó helyett a GYÖNYÖRKÖDIK szerepel…

HA AZ ÚR GYÖNYÖRKÖDIK BENNÜNK…

„Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedése után Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szent Szellem galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: ‘Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.'” (Luk 3:21-22)

Kérdés számodra, hogy az ÚR kedvel-e téged? Jézus Krisztuson keresztül Ő nem csak hogy kedvel, hanem szeretett gyermekévé fogadott (Jn 1:12), és gyönyörködik benned! Neked készítette el az ígéreteket, neked, az Ő szeretett gyermekének!

Ne magadra, a te méltatlanságodra tekints, hanem tekints KRISZTUSra, az Ő méltóságára, akin keresztül JOGOSULT vagy te is az ígéretre!

Ha te BENNE vagy, Isten BENNED is gyönyörködik, és bevisz téged arra a tejjel és mézzel folyó földre!

Erről tegyél bizonyságot, ezt valld meg, és te is birtokba veszed az ígéreteket!

2. kör:

„Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal/szűz nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuelnek nevezik el [velünk az Isten]. Tejszínt és mézet fog az enni, amíg/hogy meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani„. (Ézs 7:14-15)

Ki másról is szólhatna ez a híres prófécia, mint a Messiásról, a születendő Jézus Krisztusról, aki a fogantatáskor szűz leányon keresztül jön el a világra mintegy 700 évre rá, hogy Ézsaiás az ÚR Szelleme által ezt megprófétálja, és aki a végső és letagadhatatlan JEL arra, hogy Isten nem felejtett el, szeret, és elkészítette a megmenekülés útját Benne mindenkinek!

Ezt (remélhetőleg) mind értjük…:-) na de hogy jön ide a tejszín (más fordításokban vaj, tej stb) meg a méz?!

A TEJ (tejszín/vaj) és a MÉZ az ÍGÉRETEKet, az ígéret földjét, Isten gondviselését jelenti.

Jézus Krisztus maga is Isten ígéretein, Mennyei Apukánk gondviselésén táplálkozott, mindaddig, amíg meg nem vetette, el nem ítélte, le nem győzte a rosszat végleg a golgotai kereszten!

Az Igeversnek van egy második olvasata is persze, amiből magára nézve is levonhatja a tanulságot minden Krisztusban lévő ember.

Meg akarod tanulni elvetni a rosszat, és a jót választani helyette?!

Akkor itt a[z] (Krisztusi) útja ennek:

táplálkozz előbb Isten Igéjének ígéretein (=méz, Zsolt 19:10-11, 119:103, Jel 10:9-10), valamint igényeld és élvezd az Ő gondoskodását, erősödj meg az Ő szeretetében és jóakaratában feléd (=tej; Ézs55:1, 1Pét2:2-3)!

Elvégre erről szól A Jel! Mennyei Apukád nem vet el, hanem a fiává fogadott téged Jézus Krisztusban, és Benne Isten minden ígérete számodra igen és ámen! (2Kor 1:20)

Edd bátran a tejet és mézet, mert jót tesz neked!

Isten veled! (Immanuel)

 

3. kör:

„Mert valahány ígérete van Istennek, az mind Jézus Krisztus által vált „igen”-né! Ezért a végső „ámen” is Őáltala lesz meg. Ez pedig rajtunk keresztül valósul meg, és Isten dicsőségére fog szolgálni„. (2Kor 1:20)

Krisztusban Isten MINDEN ígérete igen és ámen, elérhető és élvezhető számunkra! Minden?!? Igen, minden!

Még az Ábrahámnak tett ígéretek is? Igen!

Hogyan?

„KRISZTUS megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy ÁTOKKÁ LETT ÉRTÜNK – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” – azért, HOGY ÁBRAHÁM MINDEN ÁLDÁSA JÉZUS KRISZTUSBAN A POGÁNYOKÉ LEGYEN, és hogy a Szellem ígéretét hit által megkapjuk„. (Gal 3:13-14)

„Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök„. (Gal 3:29)

Még a zsidóknak tett, csak a törvény megtartása ellenében járó ígéretek (5Móz 28:1-14) is? Igen!

Hogyan?

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem [teljesítsem, teljessé tegyem] azokat /Jézus Krisztus/”. (Mt 5:17)

Jézus Krisztus maximálisan eleget tett HELYETTÜNK a törvény minden követelésének, és ha mi Benne vagyunk, Általa maximálisan jogosultak vagyunk mindezekre az áldásokra és ígéretekre!

Hiszen „…ahogyan Ő igaz, [pont ugyanolyan] igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz„. (Róm 3:26b & Róm 3:19-29)

Még az új teremtésre (aranykorra/millenniumra) vonatkozó ígéretek (Ézs 65:17-25) is? Igen!

Hogyan?

„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre„. (2Kor 5:17)

Utóbbi ígéretek (pl magas életkor ~ minimum 100 év) számunkra, újszövetségi hívők számára csak „most vagy soha” alapon lehetnek igenné és ámenné, hiszen az 1000 éves királyságban mi már megdicsőült testben fogunk élni (ergo sose halunk meg)!

És minden-minden-minden más ígéret is, amit a Bibliában találok? Igen!

Ha te Krisztusban vagy, igényeld bátran Krisztus érdemei alapján a TEJET és a MÉZET, és vedd birtokba az Ígéret Földjét az Ő nevében!

Higgy benne, hogy az adott ígéret a tied is Benne, és a „legrosszabb”, ami történhet, hogy az nem jön át a mostani földi életedben, hanem Krisztus megjelenésekor kapsz és szerzel jutalmat és dicsőséget a kipróbált, kitartó hitedért magadnak és Istennek ezzel! 0:-) (1Pét 1:7)

Na, kezditek már érteni, érezni, ízlelni, hogy aki Krisztusban van, az nem veszíthet, hanem több, mint győztes „Ő általa, aki szeretett bennünket”?! (Róm 8:37)

Krisztusban miénk a győzelem, az egészség, a békesség, az öröm, a teljesség, a szabadság, a szentség, a gazdagság, a jólét, az áldott, könnyű és boldogító, bőséges, dicsőséges örök élet….. nekünk és egész (egy)házunk népének!

„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk VELE EGYÜTT MINDENT?„ (Róm 8:32)

Krisztusban MINDEN a miénk!!! 0:-)

[♥]

1. kör:

„De Nóé kegyelmet talált az ÚR előtt.” (1Móz 6:8)

Nóé napjai, az özönvíz előtti, AKKORI világ (2Pét 3:6) sok szempontból nagyon különbözött a mi, mostani világunktól, de más szempontból meg mégis nagyon hasonlóvolt hozzá. Más volt az éghajlat, a domborzat, a vízrajz, és óriások [nefilim – bukottak] éltek a földön… Ezek a lények a természetfeletti gonoszság, erőszakosság, „szerezd meg magadnak” magatartás hírhedt figurái voltak (lsd 1Móz 6).

Természetes szinten úgy tűnhetett, hogy az akadályok, kihívások, nehézségek ilyentermészetfeletti megnyilvánulásaival szemben szinte lehetetlen egyről a kettőre jutni…

Lehet te is hasonlóan érzed magad (ne lepődj meg, ez teljesen összhangban van a Bibliával! Lk17:26-27:-). Lehet éppen leküzdhetetlen óriások tornyosodnak előtted is az anyagi életedben, magánéletedben, munkahelyeden, kapcsolataidban, az ÚRral való járásodban, a múltadat, jelenedet, jövődet illető dolgokban…

De Nóé KEGYELMET (ki nem érdemelt támogatást, kedvezményezést, jóindulatot és gondoskodó szeretetet) nyert az ÚRtól!

S ezzel messze az „óriás” problémák fölé tudott emelkedni.

DE vajon mi is volt Nóé titka?!

Ugyanis a legelső dolog, amit a Biblia Nóéról említ minden mást megelőzően az, hogyKEGYELMET nyert az ÚRtól. A bárkában való megmenekülés, az özönvízszerű problémák fölé emelkedés csak ezt követően történt meg.

Miért pont ő kapott kegyelmet?! Hogyan sikerült ez neki?!

Nóé HITT KRISZTUSBAN! De hogyan lehetett neki Krisztusba vetett hite, mikor még Bibliája sem volt?:-)

Nóé felmenői a következők (1Móz5:3-29, Lk3:36b-38):

Ádám (jelentése: az ember), Sét (kijelölt/ve, elrendelve), Énós (halandóság), Kénán (bánat, kifizet), Mahalalél (az áldott, dicsért Isten), Járed (leereszkedik, lejön), Énok (felajánlja, kihirdeti), Metusélah (az ő halála elhozza), Lámek (szegény, megalázott, kilátástalan), Nóé (nyugalom, vigasztalás).

Tehát Nóé ismerve a családfáját egy igen különleges üzenet birtokában volt, mely saját magára vonatkozólag is igen komoly kijelentést hordozott. Éspedig: „Az ember halandóságra, bánatra és ennek kifizetésére lett elrendelve, de az áldott, dícsért Isten leereszkedik és kihirdeti/felajánlja, hogy az Ő (fia) halála elhozza a szegény, megalázott, kilátástalan vigasztalását, nyugalmát.”

Nem más ez, mint maga az evangélium!

Nóénak, vagyis „a NYUGALOM emberének” el kellett hinnie, hogy ahogy a profécia is mondja, ő az a valaki, akinek az életében maga az áldott Isten fog leereszkedni, és elhozza a nyomorult nyugalmát. Nóé ezt hitte el, erre tette fel az életét.

Ahogy ezt a neve is mutatja, nyugalomban maradt, nem törődve az óriásokkal, és boldogulását magától az áldott Istentől várta. Benne bízva nyugalomban maradt mindaddig, amíg az áldott Isten a saját Fia halálában (aki a világ megteremtése előtt már megáldoztatott Jel 13:8b) el nem hozta számára a felülemelkedést, áttörést, győzelmet.

Számodra is ez az egyedüli megoldás, hogy MEGNYUGODJ az ÚR gondoskodó szeretetében, befejezett megváltásában, amit a golgotai kereszten a Fia halálában hozott el neked:

„ne nyugtalankodjon a ti szívetek, higgyetek Istenben, higgyetek Énbennem [Jézus].” (Jn 14:1)

És ahogy Nóé életében – hitének megfelelően – megjelent az ÚR a rendelt időben, veled is úgyanúgy meg fogja tenni!

Krisztusban te is kegyelmet találtál az ÚR előtt!

 Ezért maradj nyugalomban.

És…

Készülj a csúcsra!!!

 

2. kör:

„Titeket is megment [szodzo=üdvözít, gyógyít, szabadít, gyarapít, teljessé tesz] ennek [a bárkának a] képmása, a keresztség” (1Pét 3:20-21)

„Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra” (Gal 3:27)

Isten ígéretéhez hűen leereszkedett, és elhozta Nóénak az „óriás” problémákon való felülemelkedést, áttörést és győzelemet: A BÁRKÁT!

Nem más ez, mint maga Jézus Krisztus (személye, megváltása és dicsősége). Hiszen az Írások, Mózestől kezdve Róla tesznek bizonyságot (Jn 5:39-40). Benne van az élet!

A bárka / Krisztus (1Móz 6-8):

1.  Isten még a vízözön előtt elkészíttette a bárkát, hogy életet adjon / ahogy Krisztus is már a világ megteremtése előtt feláldoztatott (Jel 13:8)
2.  gófer fából készült, ami csak itt szerepel az egész Igében / ezzel Krisztus egyedülállóságát hirdetve, miszerint nincs más név, aki által üdvösségünk (áttörésünk, egészségünk, szentségünk, jólétünk) lehetne (ApCsel 4:12)
3. a fát ki kell vágni, hogy abból bárkát építhessenek, mely megment az ítéletidőben / ahogy a Názáretinek (=a sarjadék/hajtás) is ki kellett vágatnia az élők közül (Ézs 53:2, Dán 9:26)
4. kívül-belül „be volt vonva” [héber: kafer = engesztelés] ~ be volt fedezve, engesztelve volt / ahogy Jézus, a mi Befedezőnk dicsőséges személye teljeskörű befedező engesztelést szerzett (Zsid 2:17)
5. rekeszekkel [héber: fészek] teli / ahogy mindegyikünknek saját fészke, készített helye van Benne (Jn 14:1-3)
6. három szintes / ahogy Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz; ahogy a te múltad, jelened, jövőd, valamint tested, lelked, szellemed el van rejtve Benne, mert Ő (aki egy-három Isten) az ÚR a mennyben, a földön és a föld alatt (Zsid 13:8, Kol 2:10)
7. ahogy a bárka paraméterei / úgy Jézus is a legtökéletesebb stabilitást adja az élet viharaiban, nem szégyenül meg, aki Benne hisz (Róm 10:11)
8. csak a tetején volt egy ablak / hogy az ítélet elől a Krisztusban új életre feltámadtak az odafentvalókkal törődjenek (Kol 3:1-3)
9. egy ajtó volt az oldalán / az Ő átdöfött oldalán kijárunk, bejárunk, legelőt találunk, mert Ő az ajtó, amit senki se ki, se be nem zárhat előttünk (Jn 10:9, 19:34, Jel 3:7)
10. tiszta és tisztátalan egyaránt jöhetett a bárkába / mert csak az menekül meg, aki hit által bemegy, és megpihen az ÚR könnyű és boldogító igájában (Mt 11:38, 1Kor 3:11-15, 2Tim 2:19-21, Jel 22:17)
11. párosával kellett az állatoknak és Nóé egész házanépének is bemennie / mertKrisztusban az ÚR megszaporít, megsokasít és üdvözít téged is a teházadnépével együtt (Jn 10:10b, ApCsel 16:31) [értsd: míg kint a vihar tombolt, a bárkában a love-party!
12. ahogy hetedik hónap [héber: Niszán] 17-én feneklett meg a nyugalomban élők hajója / úgy Jézus is a Niszán hónap 14-ei (páska) temetésére 3 napra rá, azaz 17-én hozta el feltámadása által az ÚJ ÉLETet

Jézus Krisztus dicsőséges személyében, befejezett megváltásában van az ÚJ, BŐVŐLKÖDŐ ÉLET! A bárka az Ő prófétikus előképe!

Bármennyire is „összecsapnak a hullámok” a fejed felett, bármennyire is tomboljon az „ítélet”idő, te csak maradj a Bárkában, és Ő tebenned marad, és ÉLNI fogsz Általa. (Jn 6:54-56)

Még ha a halál, pusztulás, kilátástalanság, nyomor, óriások és ítélet árnyékának völgyében is voltál, Benne, mikor mindennek vége biztonságban és békességben garantáltan a CSÚCSRA fogsz kerülni:

12+1.

ahogy a bárka az Ararát [héber: visszafordított átok, vagyis ÁLDÁS:-)] magaslatainak csúcsára helyezte mindazokat, akik Benne voltak / Isten  úgyanúgy téged is

„…Vele együtt a MENNYEI HELYEKRE ültetett Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát irántunk való jóságából a Krisztus Jézusban.”

(Ef 2:6-7)

[♥]

1. kör:

…”Ennek megfelelően egy jobb szövetségnek lett kezesévé Jézus„… (Zsid 7:22; Károli)

Áldott az Örökkévaló Isten, aki új, minden korábbinál JOBB, örök és erős szövetséget (szerződést) kötött velünk az egyetlen tökéletes főpap, Jézus Krisztus által!

Mi több, Jézus ennek a velünk kötött új szövetségnek a kezese, biztosítéka, garantálója is lett egyben!

Belegondoltatok már valaha, hogy mit jelent ez…? Mit is csinál egy kezes? A kezes teljes körű felelősséget vállal arra, hogy amennyiben a szerződő fél (azaz te és én) bármilyen oknál fogva nem vagy nem megfelelően teljesíti a kötelezettségeit, akkor ő, a kezes teljes mértékben felel, helytáll ezért HELYETTE(d/m)…!

Ajánlott Igeszakasz: Zsid 7:11 – 10:23

 

2. kör:

Ami a régi (Ó) szövetségben PARANCS volt, az számunkra ebben az Új, jobb szövetségben ÁLDÁS!

„Ilyen Szövetséget fogok velük kötni azok után a napok után – mondja az Úr – törvényeimet a szívükbe vésem, és beírom az értelmükbe.” (Zsid 10:16, Egyszerű Fordítás)

Az Ószövetségi parancsolatok kemény, rideg kőtáblákon voltak – az emberek szívébe csak a „törvény cselekedete” (jó és rossz ismerete ~ lelkiismeret) volt beleírva.

Áldott az Örökkévaló Isten, aki az új szövetségben új szívet adott nekünk, és a parancsolatokat (a törvényt magát, nem csak az ismeretét) puha hússzívünkbe beleírta. (Róm 2:15 v.ö. 2Kor 3:3)

Többé már nem kell izzadnunk, hogy kívülről magunkra húzzuk ezeket valahogy, hanem haKrisztusban maradunk, ezeket gyümölcsként teremjük meg, mivel ez az újjászületett természetünk része! (Jn 13:34 v.ö. Gal 5:22)

Ezt az új, Krisztusi természetünket pedig hittel, Igei döntésekkel és megvallással tudjuk aktiválni (Krisztusban maradva persze – Jn 15:4-5, Jn 6:56)!

Az 1Móz:22-ben Isten miután megteremtette az embert, megáldotta, hogy szaporodjon és sokasodjon, ezzel aktivizálva a már beléjük helyezett természetet! Figyelemre méltó, hogy a szaporodjatok és sokasodjatok áldás ugyanabban a nyelvtani szerkeztben szerepel, mint a Tíz Ige…

Áldd magadat az Igékkel, és aktivizáld ezzel az új teremtést, aki te vagy Krisztusban (pl én újjászületett ember vagyok, akinek nincs más Istene az egy igaz ÚrIstenen kívül, nem tartok bálványokat, nem veszem a számra hiába az Úr nevét, én már bementem a nyugalomba, tisztelem a szüleimet, nem lopok, nem ölök, nem paráználkodok, nem tanúskodok hamisan, és nem kívánom a másét)!

 

3. kör:

„E pohár az új szövetség az Én vérem által – ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az Én emlékezetemre.” (Jézus, 1Kor11:25)

Milyen különleges új szövetséget, úgymond testamentumot kaptunk Jézusban!

A testamentum (szövetség) avagy végrendelet a végrendelkező halálával lép életbe. A végrendelet azt szabályozza, hogy mi legyen a hagyaték, az örökség sorsa – a végrendelkező ebben rendelkezik halála esetére mindenről, amije neki van, hiszen mindent hátrahagy.

Az új szövetség, amit Jézusban kaptunk, a kereszten, az Ő halálával lépett életbe (tehát az „újszövetség” nem a Máté 1:1-el kezdődik, hiába is nevezzük úgy, az csak tipográfiailag tartozik oda, viszont tartalmilag az még ószövetség).

Jézus az Ő önkéntes áldozatával mentett meg, vásárolt vissza minket, s ezzel „ÖRÖKRE TÖKÉLETESSÉ TETT” minket Isten szemében (Zsid 10:14)!!!

Végrendeletével pedig RÁNK hagyott MINDENT, AMIJE NEKI VOLT ezen a földön!!!

Az Ő végrendeletének a tartalma leírhatatlan, felfoghatatlan, felérhetetlen, felbecsülhetetlen! De még a formája is igen egyedi, eleven és különleges:

az Ő VÉRE egyszerre a végrendelet (1Kor11:25) és egyben az örökség valósága is abban van benne („áldás pohara” 1Kor 10:16 – amiben van a bűnbocsánat és az örök élet)!

Krisztus végrendelete alapján mienk az áldások teljessége:

„Mert valahány ígérete van Istennek, az mind Jézus Krisztus által vált „igen”-né! Ezért a végső „Ámen” is Őáltala lesz meg. Ez pedig rajtunk keresztül valósul meg, és Isten dicsőségére fog szolgálni.” (1Kor1:20)

Így legyen!0:-)

[♥]

 

1. kör:

Szúrós fügefalevél vs. Isteni bőrcucc

„Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy MEZÍTELENEK. Ezért FÜGEFALEVELEKET fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. Amikor azonban meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől a kert fái között…” (1Móz 3:6-8)

„Az Úristen pedig BŐRRUHÁT készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.” (1Móz 3:21)

A bűnbeesés következményeként az ember zavaróan meztelen lett – feltételezhetjük, hogy lement róla Isten dicsősége, amibe korábban burkolózott. A meztelenség kiszolgáltatott, védtelen állapot. Megalázó helyzet, szégyenérzet társul hozzá. A meztelen ember ki van téve a hidegnek, melegnek, rovaroknak, tüskéknek, egyebeknek. Ilyenek vagyunk mi mindannyian, meztelenek, kiszolgáltatottak – Isten dicsősége nélkül, a bűn következményeként.

Persze ez az első emberpárnak sem tetszett, ahogy a mai embernek sem tetszik, hogy ki van szolgáltatva. Ezért úgy gondolták, hogy a saját erejükből, ők maguk megoldják ezt az áldatlan helyzetet. Nyomban össze is férceltek néhány fügefalevelet. A fügefalevél azÖNIGAZSÁG, önigazultság, a csináld magad megoldások szimbóluma. A fügefalevél felülete csalánhoz hasonló, szúrós, viszketegséget okoz. Mi több, hamar megszárad, és szétporlik, semmivé lesz.

„Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél.” (Ézsaiás 64:5)

De legbelül még az (önigazult, önigazoló) ember saját maga is tisztában van azzal, hogy ez így kevés, a mezítelensége elfedésére ez nem elég, hiszen még így sem mer az Úr színe elé kerülni, inkább (továbbra is) rejtőzködik ~ kerüli Istent, megpróbál tudomást sem venni róla.

A szerető, gondoskodó, velünk – mindezek ellenére is – személyes kapcsolatra törekvő Isten azonban maga jön elénk, és kínálja fel a megoldást, amit Ő maga már előre elkészített számunkra – az állatáldozatban! A BŐRRUHÁhoz ugyanis állat leölése is szükséges…

„…És láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány [Jézus]: olyan volt, mint akit megöltek” (~ bőrét lenyúzták) (Jelenések 5:6 )

” … nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek” (1Pét 1:18-20)

A leölt állat és a bőrruha a Biblia első lapjain a Názáreti Jézus Krisztus golgotai áldozatának az előképe.

Ahogy Ádámra és Évára ráadta az Úr az állatbőrt, hogy eltakarja meztelenségüket, most mindenkire ráadja Jézus Krisztus, a végső és örökre szóló áldozati bárány bőrét, az Ődicsőségének palástját, aki elfogadja Őt, hogy ne legyen többé kiszolgáltatott és meztelen!

A mi mezünk tehát Jézus Krisztus maga, az Ő megváltása, személye és dicsősége!!!

 Te mivel takargatod a meztelenségedet?

BÚJJ ISTENI BŐRCUCCBA A VISZKETEG FÜGEFALEVÉL HELYETT!!! 0:-)

 

2. kör:

Jézus helyettesített téged a kereszten a neked járó büntetésben, hogy te helyettesítsd Őt itt a földön a Neki járó dicsőségben!

„A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve. Ekkor ezt mondták egymásnak: „Ne hasítsuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!” Így teljesedett be az Írás: „Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.”

… Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Elvégeztetett!” És fejét lehajtva, kilehelte lelkét…” (Jn 19:23-24, 30)

Jézus MEZTELENÜL ment fel a keresztre!

A teljes megváltásnak ez ugyanúgy szükséges része volt, mint minden más mozzanat a Golgotán. Ezzel elvégeztetett! Mi? A veled és velem való helycsere minden eleme! Jézus a mi meztelenségünket vette magára: azt a kiszolgáltatott, védtelen, magatehetetlen, megalázó, szégyenteljes állapotot, amibe mi emberek beleszülettünk és benne vagyunk a bűn következményeként. Miért? Azért, hogy helyet cseréljen ebben is veled és velem, hogy nekünk többé ne kelljen meztelen, megalázott, kiszolgáltatott, szégyenszemre kitett állapotban lennünk!

Kegyelemből, nem érdemek alapján (Ef 2:8-9).  

Mert szeret (Jn 3:16).

Ő magára vette a mi meztelenségünket, hogy mi magunkra vehessük az Ő dicsőségét (alegszebb ruhát – Lk 15:22, az üdvösség [felszabadulás] ruháját és az igazság palástját– Ézs 61:10, az örömöt – Zsolt 30:12, sőt, vegső soron Krisztust magát – 2Kor 3:18)!

„Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra„. (Gal 3:27)

KRISZTUST MEGFESZÍTETTÉK A TE MEZTELENSÉGEDBEN, HOGY TE FESZÍTHESS AZ Ő DICSŐSÉGÉBEN!

 

3. kör:

„Fel a mezekkel!” – felöltözködő megvallás az Efézus 6:10-18 alapján

Hálát adok Neked, Jézus Krisztus, hogy Te vagy az én mezem, teljes szellemi fegyverzetem, és hogy a Te dicsőségedbe burkolózhatok ma is (Gal 3:27)! Köszönöm, hogy irántam való szeretetedből megajándékoztál engem Benned az Isteni fegyverzet minden darabjával, amibe – megvallás által – felöltözve megállok sátán minden mesterkedésével szemben, és ő elfut tőlem (Jak 4:7).

Felveszem a megigazulás páncélját, hiszem és vallom, hogy én Jézus Krisztusban igaz ember vagyok (Róm 5, 2Kor 5:21, Gal 2:16). Hálás vagyok, hogy bűneim már nincsenek számontartva, és Isten elfogad engem (Róm 5, Zsolt 103:10-12). Ezért semmiféle vádlásnak, rágalmazásnak, kárhoztatásnak nincs velem szemben helye többé (Róm 8:1). Köszönöm, hogy értékes vagyok (Luk 12:7, 24). Számodra annyira nagy az értékem, hogy a saját életeddel fizettél értem (1Kor 6:20a, Zsid 9:12). Ez védi az én szívemet, belső emberemet, szellememet. Ajándékba veszem a kegyelem és igazság ajándékát Krisztusban, s így uralkodok az életben (Róm 5:17), és a bűn többé nem uralkodik rajtam (Róm 6:14).

A derekamra kötöm az igazságszeretet övét. Én szeretem az igazságot és szeretem a Te Beszédedet, amely maga az igazság, de gyűlölöm a hazugságot, gonoszságot, még a féligazságokat is, ezért Te felkensz engem mindenkor társaim fölé extatikus örömnek az olajával (Zsolt 45:7).

Erre az igazságszeretetre csatolom fel a Szellem kardját, a Te élő és ható beszédedet, ami kétélű kard a kezemben (Zsid 4:12), amivel elpusztítom – mint egy sziklazúzó légkalapáccsal (Jer 23:29) – az ellenséget. A Te Beszéded van a szívemben és a számban, így diadalt aratok az ellenség minden ereje fölött, ahogy Jézus is tette megkísértésekor, és a Szent Szellem erejében járok (Lk 4:1-13).

A fejemre húzom az üdvösség sisakját (1Thessz 5:8b), én felszabadított ember vagyok, és szabadok az én gondolataim, terveim, látásom, beszédem, érzéseim, akaratom (Jn 8:36, Ef 2:8-9). Azokon a dolgokon gondolkozom, amelyek kedvesek, szentek, igazak, dícséretre méltók (Fil 4:8). Tudom, hogy már megszabadultam e világtól (Gal 1:4), ésszent reménységem van afelől, hogy testben is teljes szabadulás vár rám következő megjelenésedkor.

A kezemben van a hitnek és a szeretetnek a páncélja, pajzsa (1Thessz 5:8a).Köszönöm, hogy Te szeretsz engem (1Jn 4:9-10, 4:19), én teljes vagyok a te szeretetedben, és ez kiűz minden félelmet (1Jn 4:18). Én a te szereteted által tevékeny,munkálkodó hitből élek (Gal. 5:5). Nem a múlandó láthatókra, hanem az örökkévaló láthatatlan, de létező dolgokra nézek (2Kor 4:18). Így kivédem és eloltom az ördögnek minden tüzes nyilát, amit a körülményeken keresztül lövöldöz rám. Ma is hitből élek, és nem hátrálok meg, és tudom, hogy te gyönyörködsz bennem (Zsid 10:38)!

A lábamra felhúzom a sarut: képes, kész, hajlandó és lelkes vagyok arra, hogy vigyem és közzétegyem a Te örömhíredet. Azt, hogy Jézus Krisztus Benned teljes, örök és bőséges életünk, gyógyulásunk, szabadulásunk, békességünk van (Jn 10:10, Mt 10:7).Teljes vagyok a Te békességedben, jólétedben Uram (Jn 14:27, 15:11), ebben megyek előre az életpályámon. A Te nevedben kígyókon és skorpiókon taposok, és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nekem (Luk 10:19). A Te nevedben betegeket gyógyítok, démonokat űzök, a szegényeknek hirdetem a szegénységből, nyomorból való kitörés lehetőségét, reménységét (Mk 16:17). Azt, hogy a Mennyek Országa itt, bennem és közöttünk van (Mt 10:7).

Hálát adok Neked, drága Uram, hogy kiárasztod rám Szent Szellemedet ma is újonnan, és hogy támogatsz, pártfogolsz és vezetsz ma is Általa (Róm 8:26-27). Hálát adok, hogya Szent Szellem által is dícsérhetlek és imádhatlak ma téged.

Úr Jézus, gyere most Szent Szellemednek ereje által, és kezdjük el és fejezzük is be együtt ezt a csodálatos, újabb győzelmet hozó ünnepnapot, a Te dicsőségedre és azén örömömre!

Ámen.

[♥]

1. kör:

Lót igaz volt (2Pét 2:7), Ábrahám viszont igaz és megszentelődő…

Isten Krisztus golgotai helycseréje alapján, kegyelemből tesz IGAZzá (=Vele rendben levővé) mindenkit, aki Krisztusban hisz ~ automatikus ajándék mindenkinek, akibeiratkozik az Úr iskolájába.

„…mert ahogyan Ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz” (Róm 3:26). „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2Kor 5:21).

A MEGSZENTELŐDÉS viszont csak azoké, akik nem csak beiratkoznak, hanem járnak is az Úr iskolájába ~ továbbra is Krisztust helyezik és tartják az életük középpontjában.

Szóval akkor izzadnunk kell? Neeem!

Bár aktívan részt kell vállalnunk ebben, de a mi szerető Istenünk az, aki elvégzi bennünk a megszentelést!

Hogyan? Jézus Krisztus és az Ige (Jn1) fürdője által!

„Őt [Krisztus Jézust] tette nekünk Isten …megszentelődéssé… (1Kor 1:30)

„…hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje [az egyházat]…” (Ef 5:26)

Nem akármilyen IGEFÜRDŐről van itt szó – „mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít” (2Kor 3:6)

A Szent Szellem pedig KRISZTUSról tesz bizonyságot! (Jn 16:14, 1Jn 5:6, Jel19:10d)

A mi részünk tehát, hogy Krisztust, az Ő személyét, megváltását és dicsőségét az Igében keressük, meglássuk, szemléljük, középpontba rakjuk és ott is tartsuk! Ő pedig megtisztít, felüdít, tökéletesít minket ezáltal – Általa (2Kor3:18)!

Könnyű és boldogító, nemde?:-) (Mt 11:30)

Az igaz Lót semmiből sem részesedett, míg Ábrahámnak jutott minden…!

Megéri megszentelődni – csak így éri meg! -, hiszen az örökség a megszentelteké!(Apcsel 20:32)

JÉZUS A MEGSZENTELŐDÉS ÚTJA, ÉS Ő MAGA A JUSS (AZ ÖRÖKSÉG) IS!

 

2. kör:

Á: az URat (az ÚR elhívását) követi – L: Ábrahámot követi

Á: személyes kapcsolata van Istennel – L: nincs személyes kapcsolata Istennel

Á+L is hibáznak, magatartásában egyikük sem tökéletes

Á: visszatérően oltárokat épít Istennek (~Jézus Krisztus golgotai áldozatának előképét helyezi a középpontba) – L: nem épít oltárokat Istennek

Á: a láthatatlant nézi – L: a láthatót nézi

Á: a békességet keresi – L: az Egyiptom földjéhez hasonló tájat (~világi gazdagság) keresi (+összekeveri Sodomát az Úr kertjével)

Á: Hebrónban telepedik le (~erkölcsi magaslatok), Mamré tölgyesében (a világtól elkülönült) – L: Sodomában telepedik le, a völgyben (~erkölcsi mélységek)

Á+L-t egyaránt megpróbálja behálózni a gonosz

L: nyomban fogságba is kerül! – Á. kell, hogy kiszabadítsa!

Á: elé megy az ÚR (~Melkisédek), mielőtt a gonosz (~Sodoma királya) behálózhatná – L: csak Á. farvízén utazva kapcsolódik az ÚRhoz

Á: kenyeret és bort visz elé az ÚR (~ felszolgál neki! Á. részesedik ezáltal az újszövetségi Úrvacsorai közösség valóságából) – L: nem szolgál fel neki az ÚR

Á: tizedet ad hitből – L: nem ad tizedet

Á: szövetséget köt vele Isten – L: nem köt vele szövetséget

Á: a sátra előtt ül (nem a világban tekereg) – L: Sodoma kapujában ül (~városvezetés helye)

Á: meglátogatja az ÚR (+2 angyal) otthonában, jót bulizik vele, esznek, nevetnek + megáldja, titkokat oszt meg vele, engedi, hogy alkudozzon Vele – L: Sodomába már csak a 2 angyal megy, és ők is csak unszolásra hajlandóak bemenni az otthonába – a hangulat igen fagyos

Á+L is mindketten jószívűek (vendégszeretőek)

Á: az ÚR előtt borul le (miután feláll..!;-) – L: a 2 angyal előtt borul le (~az akarat megvan, de hiányzik a helyes szellemi ítélőképesség)

Á: Isten a barátjának nevezi őt – L: ő nevezi az erőszakoskodó sodomaiakat a barátainak

Á: még az utódainak is megtanítja az Úr útját – L: a lányait az erőszakoskodóknak ajánlja fel(!); vői pedig kinevetik, amikor az Úr ítéletéről beszél nekik

Á: feleségének ifjúságát Isten megeleveníti, meggyógyítja meddőségét, és rajtuk keresztül hozza be Jézus Krisztust a világba – L: felesége odaveszik

Á: a hit ősatyja, a Messiás vérvonala, áldások élvezője, az élettel betelve megy az Úrhoz –L: mindenét elveszti, leányaival egy barlangba bezárkózva marad, félelemben és rettegésben tölti napjait, majd leányai perverz módon rászedve őt gyereket támasztanak tőle (Moábot és Ammont, akiknek leszármazottai Á. leszármazottainak ellenségeivé válnak)

Ábrahám hithős lett a Biblia lapjain, Lót pedig egy lenullázott igaz ember…

 Mit csinált Ábrahám ennyivel jobban? Krisztusban hitt, és mindvégig középpontban tartotta Őt!

„Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az Én napomat: meg is látta, és örült is. [Jézus]” (Jn 8:56)

Ábrahám látta KRISZTUS személyét, megváltását és dicsőségét! – az áldozatiOLTÁRokban, MELKISÉDEKben és az általa felszolgált KENYÉRben ÉS BORban, aCSILLAGOKba írt történetben, valamint az IZSÁKOT Mórijja hegyén – azaz a későbbi Golgotával azonos helyszínen(!) – HELYETTESÍTŐ ÁLDOZATi állatban!

Ajánlott Igeszakasz a Krisztusban való – megszentelő – gyönyörködésre: 1Móz12 – 1Móz25:11! 0:-)

[♥]

 

1. kör:

„Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és szellemi énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek„. (Ef 5:19-20)

DÖNTS úgy, hogy „csak csinálod”… te Őt dicsőíted!

A „dicsőítés” egy olyan műszó, ami négy dolgot jelent együttesen:

1) hála – a „kegyelem érem” másik oldala, azaz mindazt, amit nem az érdemeink alapján kapunk, csak hálával viszonozhatjuk

2) dicséret – kiemelni, felemelni, felnagyítani, dicsérni, jót mondani, kihangsúlyozni, megtisztelni, ünnepelni valamit vagy valakit

3) imádás – szó szerint arcraborulást jelent, ami a teljes odaadásnak és alávetésnek, engedelmességnek az állapota

4) ujjongás – artikulálatlan, kitörő kiáltozás, üdvrivalgás, önfeledt, magunkból kivetkőzött örvendezés és ünneplés

Sok félreértésre ad okot a fenti Igében szereplő „szívetekben” kifejezés, és a dicsőítés érzelmekre nagy hatással levő volta. Ebből ugyanis egyesek azt a TÉVES következtetés vonják le, hogy akkor és úgy „kell” dicsőíteni, amikor és ahogy ezt a szívükben ÉRZIK, vagy erre „vezetést” kapnak. Az IGAZSÁG ezzel szemben az, hogy a dicsőítés egyszerűen egy DÖNTÉS, NEM ÉRZÉS!!! (A „szívetekben” kitétel egyszerűen azt jelenti, hogy egész lényetekkel, szellemetekkel, lelketekkel, testetekkel – kívül is meg belül is -, azaz egész valótokkal dícsérjétek az URat!)

A dicsőítés ABC-je a Zsoltárok könyve. Ez a maga 150 fejezetével a Biblia leghosszabb könyve, egyben annak gerince, közepe. A Zsoltárok nagy részének szerzője az a Dávid(jelentése: a szeretett), akit Isten egyedüliként nevez a Maga szíve szerint való embernek, akinek a fiának nevezik Jézust, akinek a sátora [Dávid sátora] az újszövetségi gyülekezet előképe. Dávid próféta volt, aki Krisztus Szelleme által inspiráltan szólal meg a Zsoltárokban (ApCsel 2:30-31, pl. Zsolt 22).

A Zsoltárok sehol nem beszélnek érzésekről vagy valamiféle külön vezettetésről a dicsőítés kapcsán, hanem mindig döntés elé állítanak, hogy megteszed-e vagy sem (pl „emeljétek fel kezeteket a szentély felé, és áldjátok az URat!” Zsolt 134:2).

Legyen szó akár a hálaadásról, a dicséretről (Zsolt 100), a közös megvallásról (Zsolt 118:2-4), akár az éneklésről, táncról (Zsolt 149, 150), akár az örvendezésről, kiáltásról,ujjongásról, tapsról (Zsolt 28:2, 29:9b, 32:11, 33:1, 47:2) stb, Krisztus Szelleme aválasztandó lehetőségek tárházát sorakoztatja fel a dicsőítők előtt. Arra bátorít, hogyDÖNTSÜNK az Általa mutatott – életet adó – minta mellett; döntsünk, hogy ÍGY dicsérjük az URat!

Érdekes, hogy sem a Mózesi törvény, sem az Újszövetség nem foglalkozik részletesen a dicsőítéssel, csak a Zsoltárok könyve. Ennek oka az, hogy a Zsoltárokban megfogalmazott prófétikus irányelvek egyaránt érvényesek mind az Ó- (sínai), mind az Újszövetségre (lásd Ef 5:19). A Zsoltárokban magát kijelentő KRISZTUS a teljes Írás lényege és középpontja (Jn 5:39,46, Jel 19:10d), így a dícsőítésé is!

„Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére„. (Mt 26:30)

Ez a mondat közvetlenül az utolsó vacsora utáni, a Getsemáné kertjébe való elmenetel előtti eseményeket rögzíti számunkra. Jézust órák választják el attól, hogy elárulják, elfogják, és ártatlanul elítélve kínhalálra adják. Sőt, ami még ennél is megterhelőbb, kevesebb mint 24 óra van vissza számára, hogy az Ő Mennyei Apukája elhagyja Őt, elforduljon Tőle (Mt 27:46) – miattam és miattad, mert Ő a mi helyünkre áll. Ekkorra már Jézus megrendült lelkében (Jn 13:21), olyannyira, hogy pár órával később vért izzad a ránehezedő nyomás miatt…

És mégis, MÉGIS elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy elénekelje az aznapi ünnepi zsoltárokat!

Hát nincs ebben valami elgondolkoztató?!

Ráadásul ezek különleges zsoltárok voltak, a páskaünnepnek, a szabadulás örömünnepének a zsoltárai. Ezek eléneklését ne „csendes, fejlehajtós áhítatként” képzeljétek el! Ha láttatok már zsidókat zsoltárokat énekelni, akkor tudjátok, hogy ott nincs „hazugság”: ha azt mondja a zsoltár, hogy „kiáltsatok”, akkor ott kiáltanak, és ha azt mondja, hogy „ujjongjatok”, akkor ott kézzel, lábbal, szívvel, szájjal való ujjongásnak leszünk a tanúi! Természetesen Jézus sem hazudott, miközben még elénekelte a zsoltárokat…

A 118-as Zsoltár ez egyik fő páskazsoltár:

„14 Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.”

„15 Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik!”

„24 Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!„…

Jézus Emberfiaként DÖNTÖTT, nem tekint az érzéseire, a nyomásokra, a Rá váró szenvedésre, hanem Ő igenis dicsőíteni fog!

Mekkora kontraszt van a Rá váró események és szabadulás örömének a zsoltáraközött? Mégis, Jézus DÖNTÖTT.

Ahogy Jézus is tette, te se foglalkozz a körülményekkel, nehézségekkel, nyomásokkal, terhekkel, „CSAK CSINÁLD”!

DÖNTS úgy, hogy te dicsőíteni fogod az erre egyedül méltót, az Urak Urát, a Királyok Királyát, aki a golgotai kereszten az elárulásban, cserbenhagyásban, kínszenvedésben helyet cserélt veled és velem!

Jézus Krisztus az Isten, nincs más!

Dicsőítsd Őt minden – a rendelkezésedre álló – módon és eszközzel, szívvel-lélekkel, egész testeddel, egész lényeddel, valóddal és életeddel! És meglátod, mi van ezután… 0:-)

2. kör:

„Dávid és Izráel egész háza pedig szent táncot járt az ÚR színe előtt mindenféle ciprusfa hangszernek, citerának, lantnak, dobnak, csörgőnek és cintányérnak a kíséretével. […] Dávid teljes erővel táncolt az ÚR színe előtt […] Így vitte el Dávid és Izráel egész háza az ÚR ládáját örömrivalgással és kürtzengéssel […] Míkal, Saul leánya…látta, hogy Dávid király ugrálva táncol az ÚR színe előtt […] Az ÚR ládáját bevitték, és odatették a helyére, annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid vont fel[…] Miután Dávid befejezte az égőáldozat és a békeáldozat bemutatását, megáldotta a népet a Seregek URának nevében. Majd az egész népnek, Izráel egész sokaságának, minden férfinak és nőnek osztott egy-egy lepényt, préselt datolyát és aszúszőlőt…” (2Sám 6:5, 12-19; ajánlott: 2Sám 6:1-23)

Dávid király és a nép szent tánca és ünneplése Dávid sátorának felállításakor a dicsőítés egyik legjobb példája a Biblia lapjain.

Mindenki SZENT TÁNCot járt az ÚR színe előtt – hangszerek sokaságával, kürtzengéssel, örvendezve, ujjongva, örömrivalgással, teljes erővel táncolva és ugrálva! Dávid annyira dicsőített, hogy teljesen kikelt magából – annyira, hogy felesége, Mikál emiatt megvetette; rosszul is járt, de ez egy másik történet…

DÁVID SÁTORA az újszövetségi gyülekezet előképe. Krisztus Szelleme által inspirálva Dávid megragadta benne a dicsőítés lényegét:

a frigyláda áll a sátor közepén – nincs elválasztva (nincs előtte a kárpit); a sátor körülnincsenek falak, így bárki (még idegenek is) szabadon bemehetnek, és közvetlen, intim kapcsolatban lehetnek Istennel ~ szabad utunk van Jézus Krisztuson keresztül Isten jelenlétébe és dicsőségébe! (Zsid 10:19-20)

Dávid felhozatta a néphez a frigyládát, és elhelyezte a sátor közepén. Amikor elhelyezték a ládát, áldozatokat mutatott be (~a tökéletes áldozat előképei & dicsőítés áldozata Zsid 13:15), majd megáldotta az egész népet, és lepényt és aszúszőlőt osztott mindenkinek – azaz kenyeret és bort (Jézus testét és vérét), az újszövetségi Úrvacsora valóságát szolgálta fel nekik!

Bár az 1Sámuel 6-ban rögzített történet a dicsőítés lényegébe ad nekünk bepillanást, mégsem arról szól. A sztori középpontjában mindvégig valami más áll: az ÚR LÁDÁJA („frigyláda”), minden körülötte forog!

A láda, amit Dávid nem akart továbbra is az emberektől elkülönítve tartani. A láda, ami miatt Isten megáldotta Óbéd-Edóm háza népét és mindenét (2Sám 6:11-12). A láda, amit Dávid a dicsőítéses felhajtás közepette felvisz Jeruzsálembe, és amit felállíttat a sátor KÖZEPÉN. A láda, amit a sátorban a fizikai falak helyett éjjel-nappal 24 órában szüntelenül Isten dicsőítése vesz körbe.

Szóval mi is ez a LÁDA, ami a középpontban van?!

•  Belseje tiszta akácfa ~ Emberfia

• Külső borítása arany ~ Isten fia; bűntelen (az Isteni természet teljesen beborítja kívül-belül az emberi természetet)

• Tetején a 2 kerúb között a kegyelem trónusa van, amire a papok az áldozati vért hintették ~ „Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be [Jézus] egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett” (Zsid 9:12)

• Benne található:

i) a kőtáblák a tíz Igével ii) egy edény manna iii) Áron botja

~ i) a törvény teljessége (Mt 5:17) / Isten akarata, ii) az Élet Kenyere (Jn 6:35) / Isten gondoskodása, iii) a feltámadás előképe / Isten tekintélye;

együttesen pedig:  

az ember Isten elleni engedetlenségének minden emléktárgya, bizonyítéka bele van zárva ~Ő aki nem ismert bűnt, bűnné lett értünk (2Kor 5:21) & bűneinket maga vitte fel testében a fára (1Pét 2:24)

A FRIGYLÁDA MAGA JÉZUS KRISZTUS (az Ő személye, megváltása és dicsősége), aki mint mindennek, A DICSŐÍTÉSNEK IS A KÖZÉPPONTJA!

A mi feladatunk, hogy – ahogy Dávid is tette – mi is Jézus Krisztust helyezzük a sátor (azaz az újszövetségi gyülekezet) közepére, és biztosítsuk, hogy körülötte (és nem más körül) menjen a dicsőítés szüntelenül!

„Csak csináld”, 24/7-ben!

[♥]