Énekek Éneke, 2. fejezet 4-6

Csodálatos Vőlegényem, Jézus Krisztus!
Vigyél el engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem!
Vigyél magaddal a megmámorosodás, az örvendezés, a vigasztalás, az ünneplés helyére – a véreden kötött új szövetség valóságába, ahol minden ígéret igen és ámen, az intim közösség helyére Veled, melynek a lényege az isteni szerelem, az eggyé levés Veled!
Te vagy a szeretet, Te vagy a szerelem!
Részesíts engem a Te természetedből, hogy a Te forró, kiolthatatlan, feltétlen szereteteddel tudjalak viszontszeretni Téged, és szeretni másokat!
Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok – add, hogy testemben is érezzem ezt az örök szeretetet, mert én a Te lázas, szenvedélyes szerelmesed vagyok!
Bal karod a fejem alatt van, jobboddal átölelsz engem!
Én megnyugszom és védelmet találok a Te ölelő karjaidban!
Balodban gazdagság van és dicsőség, és hosszú élet a jobbodban.
Köszönöm, hogy érdemtelenül is – a Te érdemeidre tekintettel – megosztod ezeket velem.
Hálát adok, hogy karjaidban hordozol ma is és mindennap engem, Szerelmes Istenem!

[♥]