Énekek Éneke, 8. fejezet 7 (meg nem fizethető szeretet)

Örökkévaló Istenem, Jézus Krisztus!
Hálás vagyok, hogy mindennap örök szerelemmel szeretsz engem!
Hogy Te hívtál létezésre, és már akkor szerettél, mielőtt megteremtettél, mielőtt megszültél, mielőtt újjászültél!
Te magad vagy a szeretet, a szerelem!
Ha valaki háza minden kincsét is kínálná a Te szeretetedért, szerelmedért, csak megvetnék érte!
Felbecsülhetetlenül értékes, különleges a Te szereteted – ki nem fizethető, ki nem érdemelhető, meg nem vásárolható!
Hálát adok, hogy Te érdemtelenül, nem az én érdemeimre tekintettel, hanem a Te érdemedre tekintettel – a Te helyettes áldozatodra tekintettel – szeretsz engem!
Nem cselekedetekért, hogy ne is dicsekedhessek, csak Veled!
Köszönöm, hogy semmit nem tudok tenni, hogy jobban szeress, és bármit is teszek, nem fogsz kevésbé szeretni attól!
Köszönöm, hogy a te szereteted feltétlen!
Megdolgozni érte nem lehet, minden kincsemmel megvenni sem, csak elfogadni lehet.
Én elfogadom ma is, Istenem!
És bár megháláni sosem tudom, de hálát adok, és mindenem neked adom, drága Krisztusom!
Gyere, és tölts be, járj át szerelmeddel, Szellemeddel, és légy eggyé Velem, gyönyörű Vőlegényem!

[♥]