SZÍVERŐSÍTŐ: Tenni vagy nem tenni, az itt a kérdés…

sziverosito to do

1. kör:

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki Énbennem marad, és Én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni [Jézus]”. (Jn 15:5)

Nélkülem SEMMIT nem tudtok cselekedni, mondja Jézus. Ez így egy igen sarkos, abszurdnak ható állítás, nemde?!

A Bibliában a semmi és a minden nem csak mennyiségi, hanem minőségi kategóriák isJézus nélkül – értsd: anélkül, hogy Őt (az Ő csodálatos személyét, befejezett megváltását, tökéletes dicsőségét) a középpontba helyezzük – nem tudunk semmi olyat cselekedni, aminek jelentősége, maradandó értéke van. Nélküle minden hiábavaló, felesleges, értéktelenattól függetlenül, hogy erkölcsi, morális alapon az adott dolog még lehet akár “jó” is. 

Zsidók 6:2-ben a halott cselekedetekből való megtérésről szól az Ige. A HALOTT cselekedetek azok, amikből kimarad Jézus, aminek nem Ő a középpontja, hanem mi saját magunk (önző ambícióink, bizonyítási kényszerünk, önmegvalósításunk, önigazságunk, láthatóban való bizalmunk, testi vágyaink, félelemből, türelmetlenségből, gyávaságból, kapzsiságból motivált tetteink…).

Ezeknek a megcselekvésével a HALÁLT munkáljuk, minden egyes tettel ezt bontakoztatjuk ki. Pár példa, akik Krisztus teljeskörű megváltása, segítsége és kiszolgálása helyett maguk akartak magukon segíteni: Káin (saját módszerrel), Nimród (Isten Igéjével szembeni lázadással), Lót (láthatókon alapuló választással), Abrám Hágárral (testi, természetes erőben bízva), Bálám (önző, korrupt motivációból), Ákán (meglátni és megkívánni, birtoklási vágyból), Saul (félelemtől, türelmetlenségtől vezérelten), Júdás (kapzsiságtól elvakultan), Anániás és Szafira (sátáni/démoni hazugságtól eltévelyedve). Végeredményben mind kiteljesedett, szörnyű halálba torkolltak…

Így és ezekhez hasonlóan “NEM TENNI!” 

Igyekezzünk inkább a NYUGALOMBA bemenni! DE a nyugalom NEM jelent totális passzivitást, zsibbadást, apátiát. Pontosan ez ellenkezője: ELEVENSÉGET, aktív nyugalmat, Krisztus központú HITcselekedeteket jelent

Az Efézusi levélben a halott cselekedetek ellenkezőjét látjuk: Isten által számunkra Krisztusban előre elkészített jó cselekedetek várnak ránk. Ezek ÉLŐ cselekedetek, melyeket HITBŐL csinálsz, ezzel helyet készítve Krisztus befejezett megváltásának a kiteljesedésére az életedben. A Krisztusban előre elkészített jó cselekedetek szüntelen örömmel jármak. Ez egy könnyű és boldogító iga a megfáradtaknak és megterhelteknek, akik végsősoron ráeszméltek, hogy Nélküle hiába kelnek korán és feksznek későn, csak izzadsággal szerzett kenyeret esznek.

“TENNI”, ahogy Ábel az áldozatot bemutatta, ahogy Nóé a bárkát építette, ahogyÁbrahám Sárával Izsákot nemzette, ahogy József a megoldásokat tálalta, ahogy Dávidelhívását betöltötte, ahogy Dániel karrierjét építette, ahogy Simon Péter, Iker Tamás, Nátánael, Zebedeus két fia és még kettő a tanítványok közül a 153 nagy halat kifogta!

Az élő cselekedetek egyre inkább az ÉLET kibontakozását, kiáradását, gyarapodását szolgálják, a Jézus által kinyitott ajtókon, előre elkészített lehetőségeken bátran bemegyünk, dicsőségből dicsőségbe haladunk, míg elérjük az Ő teljességét.

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk“. (Ef 2:8-10)

Élj! 

Mert rádfér.

Mert (Ő) rád vár…

2. kör:

“Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az.” (2Kor 1:21)

Nem emelek kezet az ÚR fölkentje ellen“. (1Sám 24:7)

Dávid (a szeretett:-)) – aki Krisztus Szellemének a szószólója volt – mondja azt az őt halálra kerestető Saul “potenciális sírjánál”, hogy nem emel kezet az ÚR felkentjére. Nem “hajlandó” segíteni magán! 

És milyen igaza van, hogy megkíméli a testi, “segíts magadon, és Isten is megsegít” hozzáállású király életétHiszen ő Isten felkentje… Vagy mégsem?!?

[1Sám 10-től találod a sztorit]

Hogy megkíméli az üldözője életét abban igaza is van. DE! Ekkor, mikor ez az incidens játszódik Saul már nem Isten felkentje. Hanem épp ellenkezőleg, maga Dávid az!:-D Sámuel a saját kezével kente fel a társai/testvérei fölé őt… még úgy is, hogy az apja, Isai még el is feledkezett a legkisebb fiáról, meg sem hívták a családi házibuliba a “szeretett” gyereket, aki a láthatatlanon innen minden volt csak “szeretett” nem. Inkább senkiházi, kámforember, lényegtelen, egyremegy, kutyaütő alak, de Isten egészen másképp látja őt. Színrelépése előtt Isten már régen úgy nyilatkozik róla, hogy megtalálta azt, aki az Ő szíve szerint való. És nem is akármire kereste, sőt nem is akárki helyébe: Saul helyébe, királlyá, Isten felkentjévé!

Saul gazdag családból származott, és egy fejjel kiemelkedett az egész nép közül, vagyis ő volt az az ember, akinek természetes, testi szinten megvoltak az eszközei a TENNI-re. De sajnos a természetfeletti kihívásokkal szemben, mint pl. Isten kemény nyakú népének kormányzásával, vagy az óriás Góliát legyőzésével, vagy a támadásra kész filiszteusok seregeivel már befarcolt. Mivel nem Krisztust tartotta a fokuszában, hanem a láthatókra, saját magára, a testi, földi, emberi, legvégül – az endori halottidéző esetével – pedig már démoni megoldásokra tekintett, így képtelen volt a Krisztusban előre elkészített jó cselekedeteket TENNI… ÉLNI! Csupán a NEM TENNI-re futotta(elbújni a királyválasztáson, Sámuel helyett bemutatni az áldozatot, megkímélni amálékot, megtartani a kiirtani valókból, üldözni az ÚR felkentjét, stb.), szörnyű halált HALNI.

Igen jól olvastad: Saul volt az, aki mindenáron kezet akart emelni az ÚR felkentjére. Ugyanis, mikor Sámuel királlyá kente Dávidot, a szeretettet, Isten szíve szerint való embert, a következőkben azt olvassuk, hogy “viszont Saultól eltávozott az ÚR Szelleme, és rossz szellem kezdte el gyötörni.” (1Sám 16:14) Ennyi (még úgy is, hogy ezután még jó pár évig Saul regnált). Innentől kezdve nem Saul, hanem Dávid az ÚR felkentje, mert a Szent Szellem Krisztus természetfeletti dicsőséges személyéről, és befejezett megváltásáról tesz bizonyságot, és nem emberek természetes, testi, önös ambíciói mellett. Saul pedig ilyen volt. Aki pedig Kriszutban van, azt maga az Isten keni fel… 

“Szeretett”, te vagy ez!

De honnan veszük azt, hogy Dávid az ÚRra tekintett?

Így szól az Ige: ‘Mert ezt mondja róla Dávid: “Láttam az Urat magam előtt MINDENKOR, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak.”‘ (ApCsel 2:25) Hát innen 🙂 És mindez a gyakorlatban pl.: “Én a seregek URának a nevében megyek ellened. […] Dávid tehát ERŐSEBB volt a filiszteusnál.” (1Sám 17:45-47, 50). Vagyis kinek a nevében megy Dávid és veszi le az óriás Góliát fejét? Hát az ÚR nevében, aki maga Jézus Krisztus! Vagyis ki az, akin keresztül a Szent Szellem Krisztust meg tudja dicsőíteni, Saul vagy Dávid?! Ki akkor a ténylegesen felkent, és az, akin keresztül hatalmas erőkkel működik a Szellem (Gal 3:5)?

És akkor – ha nem is tudatosan, hanem Krisztus Szelleme által prófétálva – kire nem akar Dávid kezet emelni, azaz NEM TENNI?

Pontosan, saját magára, arra, aki Krisztus dicsőségének a hordozója. És hogy meglegyen a 2-3 tanú, ami hitelesít minden bizonyságtevést olvassuk el a 25. és 26. fejezeteket.

“Most pedig, uram, az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy az ÚR az, aki visszatartott téged a vérontástól, és attól, hogy magad segíts magadon” (25:26) – mondja Abigail. De figyeld csak meg, hogy az ÚR MÁR (azaz a múltban) “visszatartotta” a vérontástól, és attól, hogy Dávid magán segítsen… Mikor a történet szerint még csak most van úton, hogy megbosszúlja Nábál arcátlanságát, és így fut össze Nábál feleségével. Vagyis Abigailnak ez a beszéde nem a férjéről szól igazából… Ahogy a 26. fejezet sem, mikor Dávid megkíméli Saul életét azáltal, hogy újból “nem emel kezet az ÚR felkentjére”…

Halott, nem hitből fakadó, természetes, testi cselekedetekkel, magunkon való segítéssel az ÚR felkentjére emelnél kezet. NE TEDD!!! 

AKI MAGA SEGÍT MAGÁN valójában Isten felkentjére, KRISZTUSRA, és az abban való kiteljesedett, boldog, a Golgotán befejezett ÉLETére emel kezet, mert/(azzal, hogy)nem hiszi el, hogy Jézus megváltása elégséges… 

Hidd el, Krisztustban minden ELVÉGEZTETETT, LE VAN RENDEZVE!!! Nincs mit hozzá tenni, nincs mit elvenni, tökéletes… 

És te Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtettél, amelyeket előre elkészített Isten, aki fel is kent, vagyis alkalmassá tett, hogy azokban ÉLJ.

Krisztust a középpontba TENNI!!! 🙂

ÉLNI!

[♥]

hamlet