1. kör:

„Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és szellemi énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek„. (Ef 5:19-20)

DÖNTS úgy, hogy „csak csinálod”… te Őt dicsőíted!

A „dicsőítés” egy olyan műszó, ami négy dolgot jelent együttesen:

1) hála – a „kegyelem érem” másik oldala, azaz mindazt, amit nem az érdemeink alapján kapunk, csak hálával viszonozhatjuk

2) dicséret – kiemelni, felemelni, felnagyítani, dicsérni, jót mondani, kihangsúlyozni, megtisztelni, ünnepelni valamit vagy valakit

3) imádás – szó szerint arcraborulást jelent, ami a teljes odaadásnak és alávetésnek, engedelmességnek az állapota

4) ujjongás – artikulálatlan, kitörő kiáltozás, üdvrivalgás, önfeledt, magunkból kivetkőzött örvendezés és ünneplés

Sok félreértésre ad okot a fenti Igében szereplő „szívetekben” kifejezés, és a dicsőítés érzelmekre nagy hatással levő volta. Ebből ugyanis egyesek azt a TÉVES következtetés vonják le, hogy akkor és úgy „kell” dicsőíteni, amikor és ahogy ezt a szívükben ÉRZIK, vagy erre „vezetést” kapnak. Az IGAZSÁG ezzel szemben az, hogy a dicsőítés egyszerűen egy DÖNTÉS, NEM ÉRZÉS!!! (A „szívetekben” kitétel egyszerűen azt jelenti, hogy egész lényetekkel, szellemetekkel, lelketekkel, testetekkel – kívül is meg belül is -, azaz egész valótokkal dícsérjétek az URat!)

A dicsőítés ABC-je a Zsoltárok könyve. Ez a maga 150 fejezetével a Biblia leghosszabb könyve, egyben annak gerince, közepe. A Zsoltárok nagy részének szerzője az a Dávid(jelentése: a szeretett), akit Isten egyedüliként nevez a Maga szíve szerint való embernek, akinek a fiának nevezik Jézust, akinek a sátora [Dávid sátora] az újszövetségi gyülekezet előképe. Dávid próféta volt, aki Krisztus Szelleme által inspiráltan szólal meg a Zsoltárokban (ApCsel 2:30-31, pl. Zsolt 22).

A Zsoltárok sehol nem beszélnek érzésekről vagy valamiféle külön vezettetésről a dicsőítés kapcsán, hanem mindig döntés elé állítanak, hogy megteszed-e vagy sem (pl „emeljétek fel kezeteket a szentély felé, és áldjátok az URat!” Zsolt 134:2).

Legyen szó akár a hálaadásról, a dicséretről (Zsolt 100), a közös megvallásról (Zsolt 118:2-4), akár az éneklésről, táncról (Zsolt 149, 150), akár az örvendezésről, kiáltásról,ujjongásról, tapsról (Zsolt 28:2, 29:9b, 32:11, 33:1, 47:2) stb, Krisztus Szelleme aválasztandó lehetőségek tárházát sorakoztatja fel a dicsőítők előtt. Arra bátorít, hogyDÖNTSÜNK az Általa mutatott – életet adó – minta mellett; döntsünk, hogy ÍGY dicsérjük az URat!

Érdekes, hogy sem a Mózesi törvény, sem az Újszövetség nem foglalkozik részletesen a dicsőítéssel, csak a Zsoltárok könyve. Ennek oka az, hogy a Zsoltárokban megfogalmazott prófétikus irányelvek egyaránt érvényesek mind az Ó- (sínai), mind az Újszövetségre (lásd Ef 5:19). A Zsoltárokban magát kijelentő KRISZTUS a teljes Írás lényege és középpontja (Jn 5:39,46, Jel 19:10d), így a dícsőítésé is!

„Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére„. (Mt 26:30)

Ez a mondat közvetlenül az utolsó vacsora utáni, a Getsemáné kertjébe való elmenetel előtti eseményeket rögzíti számunkra. Jézust órák választják el attól, hogy elárulják, elfogják, és ártatlanul elítélve kínhalálra adják. Sőt, ami még ennél is megterhelőbb, kevesebb mint 24 óra van vissza számára, hogy az Ő Mennyei Apukája elhagyja Őt, elforduljon Tőle (Mt 27:46) – miattam és miattad, mert Ő a mi helyünkre áll. Ekkorra már Jézus megrendült lelkében (Jn 13:21), olyannyira, hogy pár órával később vért izzad a ránehezedő nyomás miatt…

És mégis, MÉGIS elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy elénekelje az aznapi ünnepi zsoltárokat!

Hát nincs ebben valami elgondolkoztató?!

Ráadásul ezek különleges zsoltárok voltak, a páskaünnepnek, a szabadulás örömünnepének a zsoltárai. Ezek eléneklését ne „csendes, fejlehajtós áhítatként” képzeljétek el! Ha láttatok már zsidókat zsoltárokat énekelni, akkor tudjátok, hogy ott nincs „hazugság”: ha azt mondja a zsoltár, hogy „kiáltsatok”, akkor ott kiáltanak, és ha azt mondja, hogy „ujjongjatok”, akkor ott kézzel, lábbal, szívvel, szájjal való ujjongásnak leszünk a tanúi! Természetesen Jézus sem hazudott, miközben még elénekelte a zsoltárokat…

A 118-as Zsoltár ez egyik fő páskazsoltár:

„14 Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.”

„15 Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik!”

„24 Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!„…

Jézus Emberfiaként DÖNTÖTT, nem tekint az érzéseire, a nyomásokra, a Rá váró szenvedésre, hanem Ő igenis dicsőíteni fog!

Mekkora kontraszt van a Rá váró események és szabadulás örömének a zsoltáraközött? Mégis, Jézus DÖNTÖTT.

Ahogy Jézus is tette, te se foglalkozz a körülményekkel, nehézségekkel, nyomásokkal, terhekkel, „CSAK CSINÁLD”!

DÖNTS úgy, hogy te dicsőíteni fogod az erre egyedül méltót, az Urak Urát, a Királyok Királyát, aki a golgotai kereszten az elárulásban, cserbenhagyásban, kínszenvedésben helyet cserélt veled és velem!

Jézus Krisztus az Isten, nincs más!

Dicsőítsd Őt minden – a rendelkezésedre álló – módon és eszközzel, szívvel-lélekkel, egész testeddel, egész lényeddel, valóddal és életeddel! És meglátod, mi van ezután… 0:-)

2. kör:

„Dávid és Izráel egész háza pedig szent táncot járt az ÚR színe előtt mindenféle ciprusfa hangszernek, citerának, lantnak, dobnak, csörgőnek és cintányérnak a kíséretével. […] Dávid teljes erővel táncolt az ÚR színe előtt […] Így vitte el Dávid és Izráel egész háza az ÚR ládáját örömrivalgással és kürtzengéssel […] Míkal, Saul leánya…látta, hogy Dávid király ugrálva táncol az ÚR színe előtt […] Az ÚR ládáját bevitték, és odatették a helyére, annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid vont fel[…] Miután Dávid befejezte az égőáldozat és a békeáldozat bemutatását, megáldotta a népet a Seregek URának nevében. Majd az egész népnek, Izráel egész sokaságának, minden férfinak és nőnek osztott egy-egy lepényt, préselt datolyát és aszúszőlőt…” (2Sám 6:5, 12-19; ajánlott: 2Sám 6:1-23)

Dávid király és a nép szent tánca és ünneplése Dávid sátorának felállításakor a dicsőítés egyik legjobb példája a Biblia lapjain.

Mindenki SZENT TÁNCot járt az ÚR színe előtt – hangszerek sokaságával, kürtzengéssel, örvendezve, ujjongva, örömrivalgással, teljes erővel táncolva és ugrálva! Dávid annyira dicsőített, hogy teljesen kikelt magából – annyira, hogy felesége, Mikál emiatt megvetette; rosszul is járt, de ez egy másik történet…

DÁVID SÁTORA az újszövetségi gyülekezet előképe. Krisztus Szelleme által inspirálva Dávid megragadta benne a dicsőítés lényegét:

a frigyláda áll a sátor közepén – nincs elválasztva (nincs előtte a kárpit); a sátor körülnincsenek falak, így bárki (még idegenek is) szabadon bemehetnek, és közvetlen, intim kapcsolatban lehetnek Istennel ~ szabad utunk van Jézus Krisztuson keresztül Isten jelenlétébe és dicsőségébe! (Zsid 10:19-20)

Dávid felhozatta a néphez a frigyládát, és elhelyezte a sátor közepén. Amikor elhelyezték a ládát, áldozatokat mutatott be (~a tökéletes áldozat előképei & dicsőítés áldozata Zsid 13:15), majd megáldotta az egész népet, és lepényt és aszúszőlőt osztott mindenkinek – azaz kenyeret és bort (Jézus testét és vérét), az újszövetségi Úrvacsora valóságát szolgálta fel nekik!

Bár az 1Sámuel 6-ban rögzített történet a dicsőítés lényegébe ad nekünk bepillanást, mégsem arról szól. A sztori középpontjában mindvégig valami más áll: az ÚR LÁDÁJA („frigyláda”), minden körülötte forog!

A láda, amit Dávid nem akart továbbra is az emberektől elkülönítve tartani. A láda, ami miatt Isten megáldotta Óbéd-Edóm háza népét és mindenét (2Sám 6:11-12). A láda, amit Dávid a dicsőítéses felhajtás közepette felvisz Jeruzsálembe, és amit felállíttat a sátor KÖZEPÉN. A láda, amit a sátorban a fizikai falak helyett éjjel-nappal 24 órában szüntelenül Isten dicsőítése vesz körbe.

Szóval mi is ez a LÁDA, ami a középpontban van?!

•  Belseje tiszta akácfa ~ Emberfia

• Külső borítása arany ~ Isten fia; bűntelen (az Isteni természet teljesen beborítja kívül-belül az emberi természetet)

• Tetején a 2 kerúb között a kegyelem trónusa van, amire a papok az áldozati vért hintették ~ „Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be [Jézus] egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett” (Zsid 9:12)

• Benne található:

i) a kőtáblák a tíz Igével ii) egy edény manna iii) Áron botja

~ i) a törvény teljessége (Mt 5:17) / Isten akarata, ii) az Élet Kenyere (Jn 6:35) / Isten gondoskodása, iii) a feltámadás előképe / Isten tekintélye;

együttesen pedig:  

az ember Isten elleni engedetlenségének minden emléktárgya, bizonyítéka bele van zárva ~Ő aki nem ismert bűnt, bűnné lett értünk (2Kor 5:21) & bűneinket maga vitte fel testében a fára (1Pét 2:24)

A FRIGYLÁDA MAGA JÉZUS KRISZTUS (az Ő személye, megváltása és dicsősége), aki mint mindennek, A DICSŐÍTÉSNEK IS A KÖZÉPPONTJA!

A mi feladatunk, hogy – ahogy Dávid is tette – mi is Jézus Krisztust helyezzük a sátor (azaz az újszövetségi gyülekezet) közepére, és biztosítsuk, hogy körülötte (és nem más körül) menjen a dicsőítés szüntelenül!

„Csak csináld”, 24/7-ben!

[♥]